A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

1930 tavaszán visszament Nagykőrösre és egész évben ott dolgozott. 1931-ben behívták katonának, 1932-ben apja műhelyében dolgozott Halason, 1933 januárjában Kistelekre költözött és itt önálló iparigazolványt váltott. Azóta megszakítás nélkül Kisteleken működik. Láthatjuk, hogy a régi szokásoknak megfelelően segédkorában Perényi is sokfelé járt, sok műhelyben megfordult. A vándorlásra nemcsak a régi céhes hagyományok szinte kötelező ereje, továbbélő gyakorlata űzte társaival együtt. Hozzájárult ehhez az is, hogy hosszabb időre sehol sem kaptak munkát. Tavasz kezdetétől a tél beálltáig dolgoztak, — ezalatt a mester műhelyében kaptak szállást, kosztot és megállapodás szerinti hetibért —, de télen a mesterek csak néhány bevált, állandó idősebb munkás eltartásáról voltak hajlandók gondoskodni. Rajtuk kívül télen csak a vándor kékfestő legényeket foglalkoztatták: mintákat javítottak és újakat készítettek — élelemért, szállásért, pálinkáért. A vándorlásnak megvolt az a haszna, hogy a fiatal segéd sokat látott, tapasztalt, alaposan megismerte mesterségét a különböző műhelyekben és ha később önállósította magát, hasznosítani tudta ezeket a szakmai tapasztalatokat. önállósulása után az első időkben sok nehézséggel kellett megküzdenie. Amí^r nem volt teljes a felszerelése, addig pl. kipa helyett hordóban festett. Eleinte télen is dolgozott a feleségével, hogy az új házhoz és a műhely felszereléséhez szükséges pénzt Abb. 3. kép. Kipa a kerekráffal minél előbb előteremtse. Perényi szerint megtelepedése előtt Kisteleken kékfestő nemi működött. De a festőruhát és kötényt viselték a faluban, a környékbeli festők — Szegedről, Félegyházáról, Halasról, Kecskemétről — mind eljártak ide árulni. A sze104