A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

Abb. 1. kép. Kifőző és keményítőfőző üst térség technológiájának, helyi hagyományainak összegyűjtése szükséges akkor is, ha ezt a munkát másutt már elvégezték. Általános ipartörténeti szempontból új variánsokat, a helyi ipartörténethez alapköveket nyújthat az ilyen munka. Néprajzi szempontból azért szükséges a vizsgálat, mert a kékfestő mesterség a népi ruházkodás egyik fontos alapanyagát állította elő. Hozzátehetjük, hogy vidékünk festőviseletével, szórványos feljegyzésektől eltekintve, alaposan még nem foglalkoztak. Mivel egyetlen műhely feldolgozásáról van szó, természetesen nem térünk ki a mesterség történeti múltjának, gazdasági jelentőségének tárgyalására, sem más műhelyek gyakorlatának, régi szokásoknak stb. elemzésére. Mindez az összefoglaló monográfia feladata, amihez — pontosabban az egyes műhelyek és vidékek közötti összehasonlító vizsgálathoz — használható támaszpontot kívánunk nyújtani.'

1 A kisteleki kékfestő tanuló- és vándorévei Perényi János 1909-ben született Kiskunhalason. Családja kékfestő család, apja is kékfestő s kelmefestő és még ma, 82 éves korában is dolgozgat halasi műhelyében. A családból ketten választották az apai mesterséget: ő és az öccse, akinek Kecelen 8 A kékfestés országos szintézisét Domonkos Ottó soproni muzeológus készíti. Munkájából megjelent részlettanulmány: Fejezetek a nyugat-magyarországi kékfestőipari történetéből. Ethn. 1961. 200—236. — Más újabb irodalom: Nagy Dezső: Kékfestés és kékfestőminták. Ceglédi Füzetek 6. Cegléd, 1958. 102