A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

A KISTELEKI KÉKFESTŐ MŰHELY A kékfestő mesterség olyan régi kisiparágak közé tartozik, amelyek fölött eljárt az idő. A festőviselet 50—60 évvel ezelőtt parasztságunk körében még általános volt, ma pedig az Alföldön jobbára csak idősebb parasztasszonyok vásárolják a kékfestett árut. Leginkább a nemzetiségi és vegyes lakosságú falvak: Cegléd, Kalocsa, Jánoshalma környékén ragaszkodnak ma is a hagyományos festőszoknya és kötény viseletéhez. A kékfestett kelmének a népi ruházkodásból való fokozatos kiszorulása, illetve a kisipari készítményeknek gyári anyagokkal történt fölcserélése halódásra juttatta a mesterséget, ebből pedig az következett, hogy az iparágnak néhány évtizede nincs utánpótlása. Az utóbbi három évtizedben a Dél-Alföldön nem volt fiatal, aki a kékfestést választotta volna szakmájának. Ezért ha a még dolgozó mesterek abbahagyják a munkát, eltűnik a hazánkban több évszázados múltú iparág is, mint annyi sok más régi kismesterség az utóbbi időben. A Duna—Tisza köze déli részén, a múlt században Szeged volt a kékfestőipar legjelentősebb tájközpontja. Szegeden kékfestőgyár is működött, — a Felmayer-féle festőüzem —, amely az 1870-es években már 60 férfi és 30 női munkást foglalkoztatott.

1 1876-ban a gyár megszűnt, utána volt munkásai közül többen önállósították magukat. A század végén, 1899-ben a festőiparban 13 önálló mester és 17 segéd dolgozott Szegeden.

2 A századfordulón még jelentős szegedi kékfestőipar az 1920-as években enyészett el. A szegedi kékfestőknek igen nagy volt a vásározó körzetük és érzékeny veszteség érte őket, amikor az első világháború után elveszítették egyik legjobb felvevő piacukat: a bácskai és bánáti falvakat.

3 Ma a környéken egyedül Perényi János kisteleki kékfestő műhelye működik, bár 1962 tavasza óta raktárra nem dolgozik, kizárólag rendelésre vagy hozott anyagot fest és áttért a kelmefestés- és vegytisztításra, amivel már korábban is foglalkozott. Legközelebb Kiskunhalason, Kecelen és Kiskunfélegyházán találunk még működő kékfestő műhelyeket.

4 Dolgozatunkban a kisteleki kékfestő műhely felszerelését, munkáját, technikáját, készítményeit és a környék festőviseletét kívánjuk bemutatni.

5 Ügy hisszük, nem szükséges a kitűzött feladatot részletesen indokolni. E halódó — csaknem azt mondhatjuk, kihalt — mes1 Reizner János: Szeged története. Szeged, 1900. III. 491. 2 Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora. Szeged, 1901. 619. 3 A szegedi kékfestőiparra vonatkozóan 1.: Juhász Antal: Adatok a szegedi kékfestő mesterséghez. Acta Universítatis Szegcdiensis, Néprajz és Nyelvtudomány VII. Szeged, 1963. 4 Perényi becslése szerint az országban jelenleg 20—22 kékfestő mester dolgozik, de egy részük már kelmefestéssel és vegytisztítással is foglalkozik. Többségük dunántúli, mert — szerinte — ott egyes vidékeken tartósabb a kékfestő kelme használata. 5 Az adatgyűjtés 1958—59-ben történt, kiegészítő gyűjtést 1963 márciusában végeztem. A feldolgozás során használtam Nagy Dezső 1954-es kisteleki gyűjtésének jegyzeteit is (Móra Ferenc Múzeum Etnológiai Adattára 33.), de minden esetben elsősorban saját gyűjtésemre támaszkodtam. 101