A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Alajos: Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek

Az ilyen magányos sírok, ill. temetkezési szokás a honfoglaló magyarság vezetőés középrétegére jellemző.

2 A lócsont azt bizonyítja, hogy lovastemetkezésről van szó. A honfoglaláskori lovastemetkezésekről legutóbb Uzsoki András írt.

3 A lovas- és nyerges temetkezés gazdag néprajzi párhuzamait László Gyula gyűjtötte össze és dolgozta fel.

4 Említettük, hogy a mi lovassírunk bolygatott volt, s anyagának nagy részét szántás alkalmával gyűjtötték össze. Az ellenőrző ásatások során már nem volt módunk és lehetőségünk, hogy a sírról rajzokat, vagy fényképeket készíthessünk. Az ilyen felvételek pedig nagyon sokat segíthetnek a különböző temetkezési szokások megfigyelésénél, a későbbi elemző kutatásoknál, s esetleg egyes népcsoportok emlékanyagának meghatározásánál, vagy szétválasztásánál. Kétélű kardjaink legutóbbi összefoglalását Szőke Béla munkájából ismerjük."' Az eddig előkerült 26 darab kard ismertetése során Szőke Béla úgy látja, hogy azok általában a X. század első kétharmadából származnak. Mi a kardunk korát a XI. századforduló éveire helyezzük. A kardok magyarországi elterjedését vizsgálva Fettich Nándor két csomópontot állapít meg:

0 a Duna középső folyása mentén az egyiket, Székesfehérvár központtal és a másikat a Tisza felső könyöke körül. László Gyula vizsgálatába bevonva a helynevek kutatását is, elterjedésüket a Megyer törzs hatalmának kiterjesztésével hozza kapcsolatba.

7 Szőke Béla a kétélű kardokat a honfoglaló magyarság általa megállapított második csoportjához köti és László Gyula véleményét elfogadva, szintén a Megyer torzs tulajdonához tartozónak állapítja meg.

8 A kardok Szabolcs megyei sűrű előfordulását Dienes István a dukátus intézményeivel magyarázza.''' A Kiskundorozsma-vöröshomoki kard szablya jellegű markolata külön figyelemre méltó (XIV. t. 1., 3. kép). Hasonló szablya-markolatú kardot Sátoraljaújhelyről,

10 Budapest-Mexikói útról,

11 Szentes-Szentlászlóról'

2

, Szentbékkálláról,

1:i (Veszprém megye), Mohácsról

14 (két darab), Újfehértóról

15 (Szabolcs-Szatmár megye) ismerünk. 2 Lásd többek között: Szőke Béla: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. Arch. Ért. 1954. 119—132. :í Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír öttevényben. Arrabona 4, 1962, 19—22. 4 László Gyula: Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsis történetben. Kolozsvár, 1945.; László Gyula: A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XXVII. 1943. III. fejezet. 5 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok I. Budapest, 1962. 81—84. 6 Fettich Nándor: A prágai Szent István kard régészeti megvilágításban. Szent István Emlékkönyv, III. kötet, Budapest, 1938. 508. 7 László Gyula ismertetése Fettich Nándornak a 6. jegyzetben említett cikkéről, a Folia Arch. I—

II. kötetében, a 231—233. oldalakon. 8 Szőke Béla i. m. (1962) 83. old. 9 Dienes István: A honfoglaló magyarokról írott tanulmánya: A kisvárdai vár története, Kisvárda, 1961. 177. 10 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. 122. 11 Nagy Lajos: Pest város eredete. Tanulmányok Budapest múltjából, III. kötet 18. 12 Széli Márta: XI. századi temetők Szentes környékén. FA. III—

IV. 234. 18 A Történeti Múzeum Fegyvertári Napló 11/1905. leltári szám alatt (Л leletkataszter alapján, lásd 1000. címszó alatt). 14 Történeti Múzeum 2/1951. leltári szám alatt (Leietkataszter: 682). 15 Űjfehértó, a nyíregyházi múzeumban (leletkataszter: 1169). 96