A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gazdapusztai Gyula: Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán

É-i kutatóárokból pedig teljesen hiányoztak. Éppen ennek alapján gondolhatunk arra is, hogy a D-i rész felsőbb rétegeibe az alsóból utólagos bolygatás során kerültek, a sírok, vagy hulladékgödrök kiásásakor. Hasonlóképpen figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a polichrom festésű kerámia elsősorban a felső rétegekből származik. 3. A település belső időrendjének megítélésben fontos szerepet játszanak az általunk feltárt későneolitikus temetkezések. Már a sírok leírásánál figyelmeztettünk arra a körülményre, hogy a területen kétfajta temetkezési rendszert látunk. Az egyik a halottaknak a hulladékgödrökbe való temetése volt. Biztosan megállapítható a gödörbe temetés szokása a 12. sír esetében, ahol tönkrement gyermekcsontváz volt hulladékgödörben. Gödörbe lehetett eltemetve — amennyiben egyáltalán temetésről beszélhetünk — az 1. sír csontváza is, bár a közelében talált tüzelési nyomok ellentmondanak ennek. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy e sír (?) számára az 1. ház feletti rétegekből levezető gödröt nem ásták, mert a csontmaradványok pontosan az érintetlen házomladékok alatt feküdtek. Teljesen más képet mutat a többi temetkezés. Ezek határozottan egy csoportban a domb DK-i felén helyezkedtek el, s mint szó is esett már róla, e területről több feldúlt sír is származik. Fontos körülmény az, hogy a) e sírok kerámiája megegyezik a telep bütyökdíszes kerámiájával, mind díszítés, mind pedig kivitel tekintetében (pl. IV. t. 1—4. és VI. t. 1—4.) és h) a sírok egy részét a két építési réteget egymástól elválasztó házalapba vágták be, illetve a házmaradványon kívül talált sír az alsó települési szinthez köthető hulladékgödrökön feküdt. A ritka bronz- és szarmatakori temetkezések — mivel más korba tartoznak — nem érintik jelenlegi vizsgálódásaink körét. Ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a silógödrök ásásakor hány sír pusztulhatott el, és még kevésbé azt, hogy közülük hányat lehet a későneolit periódushoz sorolni. Mindenesetre feltételezhető, hogy a megtalált sírok a feldúltaknak alig felét jelenthetik, azaz legalább 30 sírral számolhatunk a területről. Ha csak arra gondolunk, hogy ennek a fele sorolható a későneolitikus korszakba, akkor is legalább 15 temetkezéssel számolhatunk. Úgy gondoljuk, a terület ismeretében, hogy e sírok száma rendszeres feltárások útján tovább növelhető. Mindezek alapján a lelőhely belső kronológiájáról a következőket mondhatjuk: 1. A kesoneolitikus telep legnagyobb része két települési szintet mutat, amelyek között a különbség legfeljebb a fonatmintás kerámia csökkenésében mutatható ki. A települési szinteket elpusztított (vagy elpusztult) házak választják el egymástól és a DK-i oldalon a fiatalabb szint lakottsága idején, különálló temetkezési terület volt. Az ÉNy-i részen egyrétegű a telep, csak a felső szintnek és a síroknak megfelelő bütykös kerámiát találtuk itt meg. 2. Korhatárokul egyelőre negatív bizonyítékokkal kell megelégednünk. A telep eddig feltárt részeiből teljes egészében hiányzik a vonaldíszes kerámia anyaga, amelyet Trogmayer Ottó a telepünkkel rokon Lebőn

27 megtalált. Ugyanakkor a bánáti műveltség formai hatása egy-két darabon érezhető (IV. t. 2.).

28 A felső időhatárt látszólag jól megszabja az a körülmény, hogy a leletanyagból hiányoznak a fejlett eneolitikum jellegzetes edénytípusai. így tehát lelőhelyünket a neolitikumnak abba a szakaszába helyezhetjük, amelyet a hazai kutatás nagy általánosságban a tiszai műveltséggel jelez. Hangsúlyozzuk, hogy a „tiszai műveltség" kifejezést itt elsősorban 27 Trogmayer, O., i. m. II. t. 8—9. stb. 28 Banner, J.—Párducz, M., Arch. Ért. 1944—45, VII. t. 4., 8.; VIII. t. 2. 38