A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Marián Miklós: A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa

A meredek falú kubikgödrök, mély, hináros vizében másként viselkedik, mint a folyóban. Itt a tavi békák naphosszat a víz felszínén lebegve, a vízinövények között hasalnak. Csak a fejük teteje, orruk és kidülledő nagy szemük látható. Mozdulatlanul figyelnek, de ha rovar repül el előttük, esik a vízbe, vagy akár csak valami élettelen tárgy mozdul meg, azonnal reagálnak. Meglehetős gyorsan úsznak a zsákmány felé. Úszásuk zajtalan és egyenes, úgy tűnik, mintha zsinóron húznák a fejüket. Rendkívül érdekes látvány, amint rendszerint több példány, azonos sebességgel, sugárirányból a zsákmány felé igyekszik. Néha — amikor elég sűrű hinár borítja a víz színét — az alacsonyan röpülő rovarzsákmány után a Rana ridibunda a vízből hangos nyekkenéssel rúgja fel magát,, hogy áldozatát a levegőben kapja el. E békafaj reagáló képességére jellemző gyors tájékozódása váratlanul beálló új helyzetben: a parton ülő tavi békára csapódó gyűjtő-háló kerete és a talaj között maradt 1—2 cm-es rést olyan hamar észreveszi és bújik ki rajta, amennyi idő alatt az ember egyáltalán képtelen a nyílás létezését megállapítani. A hatalmas testű, izmos tavi béka ragadozó ösztöne igen erős. Ezt bizonyítja a következő eset: 1958. júl. 19-én, a szajoli holtág árterén, egy vizsgálati célra lelőtt tengelic (Carduelis carduelis L.) a morotva vizébe esett és ott vergődött. Néhány pillanat alatt odaúszott egy Rana ridibunda és a madarat a víz alá rántotta. Aszályos nyáron, amikor az agyagos ártéri talaj kiszárad és mélyen megrepedezik, előfordul, hogy a Rana ridibunda a résekbe húzódik. Vezsenynel (1957. júl. 25.) 30—40 cm mélységű repedések alján is ráakadtam. Ősszel viszont, különösen a fiatal nemzedék, az ártér vizes rétjein is szívesen tartózkodik. Tavaszi ébredése március végére esik, néha azonban korábban is látható. 1962. márc. 4-én néhány példány már a napon sütkérezett. Hangját először általában április második felében hallatja. 1960-ban azonban az „élő" Tisza partján már ápr. 8-án szóltak. Téli álomra október végén húzódik. 1960. okt. 15-én a körtvélyesi holtág partján 13,5 C° léghőmérsékleten és 12 C°-os vízben még sok, főleg fiatal, példány mozgott. Néha egészen késői időpontban is találtam egy-egy példányt. így 1961. nov. 1-én az „élő" Tisza partján ült néhány kifejlett egyed. (A levegő 14 C°, a víz 12 C° hőmérsékletű volt.) A tavi béka, mint a kecskebéka is, a vizek rovarvilágát pusztítja és ezzel közvetlen hasznot nem hajt. Lárvái a halak és a vízimadarak eleségéül szolgálnak. Kárt az ártéren legfeljebb ott okoz, ahol a halak szaporodását elősegítendő (a fiatal halak felnevelését célzó) medencéket létesítenek. Megfogja ugyanis az apró halat, bár inkább csak a beteges, nehezebben mozgó egyedeket. Mindent egybevetve, az ártéri mező- és erdőgazdálkodás szempontjából közömbösnek mondható. Az utóbbi években Szeged környékén mázsa számra fogják és — étkezési célra — exportálják, összefogását nem tanácsos túlzásba vinni, mert erős gyérülése a vizek egyensúlyának megbomlását jelentheti: a tavi békák számának nagyfokú apadása a halikrát — és apróhalat — pusztító vízirovarok elszaporodását okozhatja, ami viszont a halállomány csökkenésével járhat. 220