A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Marián Miklós: A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa

körül azonban már rendszerint karban hallhatjuk hangjukat. A víz hőmérséklete ilyenkor 14-18 C°. Érdekes, hogy a napsütés milyen élénkítő hatást gyakorol a párosodási ciklusban lévő unkákra: 1958. ápr. 20-án, Vesszősnél, egész nap borult, szeles, hűvös idő volt. (A levegő hőmérséklete 9 C°, az ártéri kubik vízhőmérséklete 10 C° volt.) Egyetlen béka sem szólt egész nap. Ahogy kisütött a nap 12 óra 45 perckor, az unkák — az első 5 percen belül — köröskörül karban unkogtak. A Közép-Tisza mentén általában áprilisban, esetleg május első hetében párosodik. Nászát 1958. ápr. 9-én Szegednél 14 C°-os vízben, 1960. ápr. 11-én Körtvélyesnél 18 C°-os vízben figyeltem meg. A párok úszó növényekbe, vagy a szél által a víz színén összesodort úszó törmelékbe („katréj") kapaszkodtak. A vizet nyár végén elhagyja és az ártér sűrű aljnövényzetű, nedves területeit keresi fel. Az első éves fiatalok is minden bizonnyal elhagyják a vizet. Ezt bizonyítja 1960. okt. 15-én Körtvélyesen végzett megfigyelésem, amikor a víztől jókora távolságra találtam 1,5 cm hosszú fiatalokat. A vöröshasú unka kis termete ellenére is hasznos állata az ártéri erdőnek, mivel a kártékony rovarokat és csigákat fogyasztja. Az egész Tisza mentén elterjedt az ártéren és a tavi béka mellett a legnagyobb számban előforduló békafaj. Lelőhelyei: Tokaj, Rakamaz, Tiszakeszi, Tiszaderzs, Abádszalók, Szajol, Tiszapüspöki, Tiszavárkony, Vezseny, Tőserdő (K), Tiszaug, Csongrád, Mártély, Körtvélyes, Algyő, Vesszős, Tápé, Szeged, Gyála (K) Mihálytelek (K). Bombina bombina LINNÉ var. viridis MARIÁN — A vöröshasú unka zöld változata A vöröshasú unkával azonos biotopban az egész Tisza mentén előfordul. Életmódja, környezettani viszonyai megegyeznek a törzsalakéval, amint ezt már korábban is részletesen kifejtettem (Marián, 1959. és 1960). Lelőhelyei: Tokaj, Szajol, Tiszapüspöki, Szolnok, Vezseny, Tiszaug, Körtvélyes, Algyő, Szeged. Bujo bufo bujo LINNÉ — Barna varangy Szárazföldi állat, így előfordulása a Tisza árterén ritkaság számba megy. A mentesített területen húzódó holtágak mellett, kevésbé nedves erdőkben, több helyen is számolhatunk felbukkanásával. Nászidején túl, mely április elejére esik, nem tartózkodik a vízben, hanem azt szinte kerüli. Megerősíti ezt a következő megfigyelésem: 1958. július 25-én Tiszaug mellett, a Tős-erdő ártéren egy jól megtermett barna varangy — miután más menekülési lehetősége nem volt — kubikgödör vizébe ugrott. Azonnal a part felé kezdett úszni. Bár hálómmal a part felől nyúltam felé, azt elkerülve előttem mégis a partra kapaszkodott, holott a víz felé elmenekülhetett volna. Falánk rovar- és csigapusztító, az erdő- és kertgazdálkodás igen hasznos segítője. Lelőhelyei: Abádszalók, Tiszaug, Tiszaug: Tős-erdő. Bufo viridis viridis LAU RENT I — Zöld varangy Hazánknak ez a mindenütt előforduló (ubiquista) békafaja néhol az ártéren is megtalálható. Szárazföldi béka, de valamivel jobban tűri a nedves környezetet, mint a barna varangy. Tavasszal, párosodás idején, 4—5 hetet az ártári kiöntések sekély vizében tölt. 213