A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

fizetése helyett lemond az ajándékozott mintegy 900 Tornyai műről. Ugyancsak érthetetlen, hogy ezt a határozatot a város vezető testülete teljes egyhangúsággal hozta. Nem volt egyetlen törvényhatósági bizottsági tag, aki felemelte volna a szavát, hogy a város néhány éve ünnepelt nagy fiának életműve jelentős részét magába foglaló ajándékáért jogszabályi kötelezettség szerint csekély áldozatot is hozhat a szülőváros. Szerencsére ez a döntés elkésett. így a törvényhatósági bizottság akarata ellenére a Tornyai képek mégis a város tulajdonában maradtak és közgyűjteményének, a múzeumnak értékes anyagát képezik. A műemlékekkel kevéssé rendelkező város egyik kiemelkedő kulturális értéke, vonzereje lett a Tornyai kiállítás. A kúria ugyanis végítéletében

64 perjogi szabályra hivatkozva állapította meg, hogy két egybehangzó ítélet után a képek visszaadására vonatkozó döntés elkésett, azt a felülvizsgálati eljárás során érvényesíteni nem lehet. A hagyaték körüli vitának, mint már korábban érintettük, még egy mellékágával is találkozunk. A Tornyai képekkel együtt ugyanis Hódmezővásárhelyre szállítottak mintegy 400 db Mari képet is. Kovács Mária festőművész ezeket a képeket vissza akarta szerezni a maga számára, azért 1937. június 16-án pert indít a szegedi törvényszéknél Hódmezővásárhely város és Tornyai Jánosné ellen.

65 A beadványban,, mely az eljárást elindítja, előadja Kovács Mária, hogy mintegy 14 éven át, 1907. évtől egészen 1921. végéig kisebb megszakításokkal, élettársként élt együtt Tornyai Jánossal. Ez alatt az idő alatt ismerkedett meg Tornyai útmutatása alapján a festészet technikai ismeretével és mintegy 600 képet fest. Ebből az általa előadottak szerint az idők folyamán 200-at értékesít, 400 azonban megmarad. Valamennyit „Mari" szignatúra val látta el. Mikor 1921 végén életközösségük megszakad, a képeket közös lakásukon hagyja és azokat Tornyai János Hódmezővásárhelyről való elköltözésekor magával viszi Budapestre. A bíróság azonban a kérelemnek nem ad helyt és nem ítéli vissza Kovács Máriának a képeket, mert Tornyai özvegye okiratokkal igazolja, hogy azok részben Kovács Mária nyilatkozata, részben egyéb okok (vásárlás) folytán Tornyai János tulajdonába mentek át.

66 Hódmezővásárhely város pedig kijelenti, hogy a Mari képekhez nem ragaszkodik, azokat az özvegynek hajlandó átadni.

67 A képnek több, mint fele (215 db) ennek ellenére a Tornyai János Múzeum képzőművészeti gyűjteményében szerepel.

68 Tornyai Özvegye ugyanis, bár erre rendelkezési joggal bír, a Mari képeknek csak egy részét szállíttatta el Vásárhelyről. A többi Tornyai képpel együtt Hódmezővásárhelyen maradva kerültek a városi közgyűjteménybe a Mari képek is.

69 Az ellentétek azonban a legfelsőbb bírói fórum jogerős ítélete után sem érnek véget Hódmezővásárhely város és Tornyai özvegye között. A város, amely saját halottjának tekintette Tornyai Jánost és akit korábban évjáradékban is részesített, a per eldőlte után nyomban 996 pengőt követelt az özvegyen, az elhunyt festő kór64 P. I. 59/1938./42. sz. 65 Szegedi Törvényszék P. 228/1937./1. A Mari képek darabszámát illetően, az iratokban különböző adatok fordulnak elő. Egyik 640-ről, másik 639-ről, majd 615-ről szól. A magunk részéről a Kovács Mária által közölt mennyiséget (400 db) tartjuk helyesnek és elfogadhatónak. 66 Szegedi Törvényszék P. 228/1937 3. fotókópiák és becsatolt levél. 67 Periratok 10-es. 68 A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum képzőművészeti leltárkönyvének 1956 — 57. évi bejegyzései szerint. 69 Szegedi Törvényszék 228/1937. 156