A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

megtaláljuk ezek között Munkácsy Mihály már publikált ajánlását, melyben a városi tanács pártfogását kéri a fiatal festő számára.

59 Becsatolta az özvegy Zichy Mihály, Feszty Árpád, és Benczúr Gyula Tornyaihoz írt levelét, illetőleg levélrészletét. (VIII—X. sz. melléklet.) Ugyancsak a fenti célból került a bíróság elé a barcelonai világkiállítás aranyérmének odaítélésével kapcsolatos levél, továbbá az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter levele az állami kis aranyérem odaítéléséről. Ez utóbbi gazdasági és művelődéstörténeti érdekessége, hogy a kis aranyérmet „tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra, csak ezüstből volt módjában elkészíttetni" a minisztériumnak. (XI—XIII. melléklet.) Kiegészíti még ezt a dokumentációt a Képzőművészet с folyóirat 1933 júliusi száma, melyben Magyar Mesterek cím alatt Tornyai Jánossal foglalkozik a folyóirat.

60 Majdnem egyévi hosszas és részletekbe menő bizonyítási anyagot tartalmazó tárgyalás után hozza meg 1937. szeptember 14-én a szegedi törvényszék az ítéletet. Ebben arra kötelezi Hódmezővásárhely várost, hogy a festőművész özvegyének élete végéig fizessen havi 125 pengő járadékot. Az eljárás elhúzódását még olyan, a közjegyzői gyakorlatban szinte példátlan eset is hátráltatta, hogy a második, 1936. június 13-i ajándékozási okirat eredeti példánya a közjegyzői irattárból eltűnt. Azt a bíróságon nem lehetett bemutatni. Külön eljárás útján kellett hiteles kiadványt készíteni. Az ítélet indokolását nem részletezzük, pusztán csak annyit, hogy a magánjog általános szabályai szerint a megajándékozottnak felelnie kell az ajándékozó kötelezettségeiért, jelen esetben az özvegyi jog alapján az ajándék erejéig megajándékozott Hódmezővásárhely városnak. A járadék mértékének megállapításánál a bíróság azt vette figyelembe, hogy a házasság fennállása alatt, megítélése szerint, Tornyai havi jövedelme átlagban 250—300 pengőt tett ki.

61 A város nem nyugodott bele az ítéletbe, így került az ügy a szegedi ítélőtáblához, mely a törvényszéki ítéletet jóváhagyta.

62 Majd az ügy a végső fórumhoz, a kúriához került. Közben azonban egészen különös dolog történik a két egybehangzó bírósági ítélet után Vásárhelyen. A város törvényhatósági bizottsága, 1937. december 16-án tartott közgyűlésében kimondja, hogy a Tornyai János festőművész által a városnak ajándékozott képeket az özvegynek visszaadja és a határozat indokolása szerint azért teszi ezt, mert a tartásdíj címén fizetendő összeg az ajándékozott képek értékével nem áll arányban.

63 Nehéz pontos magyarázatot találni erre a döntésre. Bizonyos, hogy a per folyamán felkavart indulatok is közrejátszottak. — Kétségtelen azonban, hogy a város törvényhatósági bizottsága ezzel a döntésével vállalta annak kockázatát, hogy az évi több millió pengős költségvetésben jelentős tételnek nem tekinthető havi 125 pengő 59 Bodnár Éva i. m. 61. 1. 60 Képzőművészet 1933. július 138. 1. Tornyai nevének írása tévesen Y-nal. 01 Szegedi Törvényszék P. 7324/1936./28. 62 Szegedi ítélőtábla P. HI. 1314/1937./35. 63 Hódmezővásárhelyi Városi Levéltár közgyűlési jegyzőkönyvek 339/1937. Kgy. — A város törvényhatósági bizottságának közgyűlése először 1936. szept. 26-án foglalkozik az ajándékozás ügyével és ekkor egyhangúlag elfogadja az ajándékot. A közgyűlést előkészítő eljárás során a th. kisgyűlés szept. 25-i ülésében a város polgármestere előadja, hogy „az ajándékozást Tornyai János ahhoz a feltételhez kötötte, hogy csak akkor hozható nyilvánosságra, amikor erre a felhatalmazást Tornyai János megadja." A város polgármestere azonban az ügy tárgyalását azzal indokolja, „hogy Tornyai Jánost Hódmezővásárhelyről elvitték, így feljogosítottnak érezte magát, hogy a tárgysorozatba ezt a pontot felvétesse". 153