A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Szelesi Zoltán: A Zichy és Szeged

Becses levelét elküldtem Miklós fiamnak a mi somogyi birtokunkra, Zalára. Meglehet, hogy ő. valami választ ád a Szegedi Képzőművészeti Egyesületnek. Ezek után egy más kérdést intézek önhöz, mélyen tisztelt Barátom. ön szegedi születésű-e? Vagy szegedi lakos? Emlékezik-e, vagy jobban mondva érdeklődnék-e némely aligha ismert adatokért, melyek a szegedi árvíz esetére vonatkoznak? Ha igen, akkor megtaláltam a tárgyat, melyen tovább érintkezhetünk és a régi barátságot feleleveníthetjük. Hazafias barátságos üdvözlettel, híve: Zichy Mihály Zichy levele valóban igazolja a helyi újság megállapítását, hogy „ . .. a mester tudvalevően nagy barátja Szegednek. 1879-ben Párizsban ő állott annak a művészgárdának az élén, mely az operában a hullámsírba temetett Szeged javára fényes estélyt rendezett. Akkor rajzolta azt a híres képét, amelyen Párizs felemeli a hullámsírból Szegedet."

3 Zichynek e Szeged számára különösen értékes rajza hosszú ideig ismeretlenül lappangott az Országos Levéltár miniszterelnökségi aktái között, míg végül az utóbbi években az itt folytatott művelődéstörténeti kutatások során előkerült. A felfedezett Zichy-rajzról Valkó Arisztid számol be az 1955-56-os Numizmatikai Közlönyben.

4 Ismertetéséből megtudjuk, hogy voltaképpen egy éremtervrajzról van szó, melyet a Párizsban tartózkodó Zichy 1879-ben készített. „Célja — amint Valkó írja — ezzel az éremtervvel az volt, hogy Szeged városát ért árvízkatasztrófa károsultjainak segélyezésében résztvevő külföldi személyeket a magyar kormány a terv alapján készítendő éremmel, alkalmilag kitüntesse."

5 Zichy életével és művészetével kapcsolatos kutatómunkák során újabb bizonyítékok igazolják, hogy a nagy magyar mester több évtizedes távolléte alatt sem szakadt el teljesen hazájától. A tárgyalt szegedi éremtervrajzon kívül, az Aradi Vértanúk Albumához készült rajzai is ezt tanúsítják.

6 A szegedi éremtervül szolgáló szimbolikus értelmű rajz három nőalakot jelenít meg, akik egy hullámoktól nyaldosott magaslaton helyezkednek el. Fölöttük félkörben „Merci a la France" с. felirat olvasható. A két egymást átölelve álló fiatal nő a segélykérő Magyarországot és a segélynyújtó Franciaországot jelképezi. A háromszögben komponált csoport harmadik nőalakja — az árvízsújtotta Szegedet jelképezve — leroskadtan szemléli az ár pusztító hullámait. Megtört válla fölé a francia géniusz bő palástját segítőén tárja ki. A szoborszerűen ható alakok talpazatának omladozó jobb sarkában „Szeged", épen maradt másik végén pedig „Zichy, 1879" jelzés látható. E Tisza Kálmánhoz juttatott éremtervezetet a művész csatolt, hosszú kérő levele ellenére sem fogadta el a császárhű magyar kormány. Zichyben így sokáig kielégítetlenül élt Szeged katasztrófájának, az 1879-es árvíznek méltó formában történő megörökítési vágya. Ezt tükrözik Erdélyi Bélához intézett fentebbi levelének 3 Sz. Hir. 1900. 183. sz. 4 Valkó Arisztid: Zichy Mihály éremterve. = Numizmatikai Közlöny. LIV—LV. évf. 1955—56. Bp. 64—67. old. 5 Valkó A.: i. m. 64. old. 6 Bényi — B. Supka: Zichy Mihály. Bp., 1953. 50—51. old. 7 Szegedi Állami Levéltár 30. 325/1900. Polg. sz. bejegyzése szerint. 133