A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)
Csatkai Endre: Háború és béke Szeged és Sopron között
HÁBORÜ ÉS BÉKE SZEGED ÉS SOPRON KÖZÖTT Sopronból ma sem lehet hamarább eljutni Szegedre, mint egy napi vonatozás árán, hajdanában meg tán két heti kocsizásba is kerülhetett az utazás a két város között, gyéren ugyan, de mégis volt érintkezés. Persze nem mindenkor békés. 1744ben, február 24-én szóba került a tanácsülésen, hogy a szegedi lenszövő céh nem engedi dolgozni a soproni céhben felszabadult legényeket azzal a megokolással, hogy a soproni céhlevelet nem az uralkodó adta, hanem maga a városi tanács. 1 Ezt senki sem cáfolhatta meg, a soproni takácsok céhe igen régi volt, céhlevele pedig 1524ben kelt, tehát még a mohácsi vész előtt. Alig is csináltak mást, mint megvárták a következő évet, 1745-ben megérkezett az új céhlevél, maga Mária Terézia adta ki. A szegediek tehát akarva, nem akarva hozzásegítették a soproniakat egy becses autogrammhoz, de úgy látszik megtanulták a rátartiságot is, mert 11 évvel az említett súrlódás után most már a soproniak lépnek fel az imént tanult szerepben és kontároknak („Fretter und Pfuscher") nevezik a szomszédos Esterházy hercegi uradalmak szappanfőzőit. A jószágkormányzó erélyesen ráír a városra, hogy közölje a gőgös mesterekkel : az Esterházy uradalmakban élő szappanosoknak nemcsak a hercegtől van céhlevelük, hanem az egyik Ferdinánd császár-királytól, is. 2 Ez a tisztes és csakis békés célokat szolgáló gyártmány, a szappan lett azután okozója egy újabb háborúskodásnak Szeged és Sopron között, évtizedekkel később, 1834-ben. A szegedi szappanról és készítőikről ezt olvashatjuk Reizner János: Szeged története harmadik kötetében: „Szabad ipar volt, a céh csak 1851-ben létesült. A szegedi szappan mindenfelé nagy kedveltségnek örvendett és az ekkor híres debreczeni vásárokon a sziksóval főzött házi szappant 30—40 társzekérnyi mennyiségben szokták volt felfuvarozni." 3 Ebbe a „mindenfelé" szóban Sopron is benne volt. Itt a szappanfőzés nem volt szabad mesterség, gyertyát és szappant gyártó mesterek 1783-ig Pozsonyhoz tartoztak fiókcéh formájában, de attól fogva önálló céhük lett, így léptek fel együttesen nagy nyomatékkal a városi tanács előtt nagy panaszukkal három kocsirakomány szegedi szappan ellen, amelyet szerintük Somogyi cipész és Steiner vaskereskedő hozatott. Tudvalevőleg a vásáron kívül Sopronban csak soproni szappan kerülhetett eladásra, kérték a szegedi áru elkobozását. A tanács kezébe vette a dolgot és kiderítette, hogy Somogyi cipésznek nincs köze a dologhoz, Steiner vaskereskedő társa Josef Mihály nevű szatócs volt és Váczi nevű szegedi szappanostól abból a célból vették az árut, hogy a legközelebbi vásáron eladják. Ezt valóban szabad volt, de csakis bódéban. Ezenkívül a két műkedvelő szappan1 Soproni tanácsjegyzőkönyv 1744-ről, Február 24-i ülés. 2 Uo. 1755-ről, 128. lap. 3 Uo. 1834-ről, 1586., 1669. és 1737. számú végzések. » 9 Múzeumi Évkönyv | 29