A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Sándor: Felsőváros

1641. A Fazékszer pedig a palánkhoz vagyon foglalva, de abban mind csak mesteremberek szorultak és kívül laknak a palánkon a Tisza felől. Ezek nem akarják a magyarországi urakat vallani: hanem mind afféle törökkel bélelt emberek. Szeged főbírája, Kovács Mihály tiltakozik Gombkötő János füleki hadnagynál a fazékszöriek zaklatása, fosztogatása ellen. Azt írja, hogy ezek mindönféle partekájukat az Palángba tartják és maguk is többnyire mind a Palángba hálni járnak. A Fazékszer XVII. századbeli gazdasági virágzásáról legújabban Káldy-Nagy Gyula ad eddig ismeretlen török források nyomán kitűnő tájékoztatást. Fazékszer vegyes: magyar és idegen, de nem mohamedán lakossága számotvetve az adott körülményekkel, kétségtelenül megtalálta a törökkel való együttélés elviselhető lehetőségeit. Ez viszont megnyitotta előtte a török érdekszféra tájain a gazdasági boldogulás útját. Erdélyszerte ismeretes volt a szegedi bokály, amelyet Herepei János kutatásai tártak föl. A Fazékszerrel, fazekas mesterséggel kapcsolatba hozható a mai Deszkás temető táján elterülő Agyagosvőgy, Agyagvőgy, amely Ballá Antal térképén (1776) is rajta van. A másik Kispest (1730), amely talán mészégető, cserépégető kemencékre utal valahol a mai Kistisza utca északi végénél. Kispesttel volt szomszédos az egyébként teljesen ismeretlen Serhát, amelynek területét 1731-ben házhelynek osztották ki. A Tabán, alakváltozatában Tobány Felsővárosnak nagyjából a mai Római körút, Szilléri sugárút, Körtöltés és Tisza közé zárt része, amely eredetileg a török tímárok telephelye (Tabahan) volt. A bőrcserzés kellemetlen szaga, továbbá a szükséges víz közelsége miatt ide, Felsővárosnak akkor a legszélére telepítették. így volt ez egyébként más városaink Tabán nevű részeinél is. Ismeretes, hogy a török tímárok számos finom bőrtechnikát (kordován, szattyán) honosítottak meg hazánkban. Nem véletlen az sem, hogy a finom bőrt készítő, természetesen már magyar nemzetiségű tímároknak is tabakos a nevük. A papucs is török átvétel. Kinyomozhatatlan, de világosan török hagyományra utal a múlt század első felének végrendeleteiben fölbukkanó Hóbiárt, Hubiárt, Habiárt, vagyis a mai Hóbiárt basa utca tájéka, amely Tápay-Szabó László szerint valamikor török temető volt. A mai Brüsszeli körút és Deszkás temető közötti alacsonyabb fekvésű résznek Burgundia volt a neve, amely a múlt század legelején kezd betelepülni. Maga az ősi Felsőváros a hódoltság után De la Croix Paitis császári mérnökkari tiszt szép, áttekinthető térképén (1713) 6 szigetszerű házcsoportból állott. A legnagyobb egység a Szent György tér és környéke, vagyis a mai Kossuth, Juhász Gyula, Lengyel, Szent Miklós, Tímár és Kálmán utcáktól határolt terület. Ezen 6 háztömb volt. Itt épült a középkori Szent György- és Szent Miklós-templom. Egy másik házcsoport a mai Sándor és Csuka utca déli részét foglalta el, 3 háztömbből állott. Vele szemben volt a mai József Attila sugárúton 1 házsor. E két utóbbi szigetségtől teljesen elkülönült az a téglalapszerű 5 háztömb, amely nagyjából a mai Római körút, Maros, Tímár és Háló utca vonalába esett. Az ettől északkeletre eső 3 háztömb a Kistisza és Hajós utca tájékán terül el, már a Tabán területén. Ezen a részen dolgoztak valamikor a török cserzővargák, tímárok. Ettől északra volt még 2 terjedelmes háztömb a Szilléri sugárút táján. Mögöttük a Szilléri szőlők következtek. Aligha tévedünk, ha ezt a Kispest néven emlegetett településsel azonosítjuk. Reizner János szerint itt a házhelyek, illetőleg lakóházak száma 340 körül lehetett. Ezek a szigetségek lassan eltűnnek, és Felsőváros is a múlt század derekára már összefüggő településsé válik. 123