A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csalog József: Tűzfúró és fúró az őskorbanv

A Lebőn, Szegvár-Tűzkövesen talált Körös-cserepeket ismerve, és hozzávéve ehhez azt, hogy Szentes-Ilonaparton kivételesen tiszai keramika is akad, nem nehéz megfelelni arra, hogy mely népek voltak vidékünkön egymásnak ellenségei. A Szentes környékén megfigyelt településviszonyok még azt is elárulják, hogy mi volt ennek az ellenséges viszonynak az oka. Az 1. térképvázlaton a Szentes-környék ismert Körös- és ún. tiszai lelőhelyeit tüntettem fel. Az 1. számú lelőhelyet a szentesi Boross Sámuel utcában találtam meg 1960-ban, mentőásatás alkalmával. A kibontott szelvények helyén vizesárokkal, vízvezetéki csövek lerakásával már korábban nagy részeket feldúltak, de megzavarták a rétegeket az ott talált szarmata sírok is. Az őskori anyag az I—II. szelvény helyén kizárólag a Körös-csoportba tartozott. Az 50 méterrel északabbra kibontott kutatóárokban — hasonló okból összekeverve — Körös- és kisrétiparti típusú keramikát találtunk. — Nincsen ezért kizárva, hogy erről a helyről a kisrétiparti keramikát használó nép szorította ki a Körös-lakosságot. Ez természetesen csak helyi sztratigráfiát jelentene, mert hiszen Szegvár-Tűzkövesen ugyanabban a szintben akadnak kisrétiparti és Körös cserepek. A 2. lelőhelyen 1927-ben építkezéssel kapcsolatos kisebb földmunka folyt. Ennek során gyűjtötte be Csallány Gábor az általa ismertetett tiszai stílusú arcosedény darabjait.

7 Miután más leletet akkoriban nem ajándékoztak a múzeumnak, világos, hogy ez a darab is csak rendkívülisége miatt vonta magára a figyelmet. Nem állíthatjuk ezért, hogy a megyeháza helyén csak tiszai stílusú keramikát találtak volna, s hogy onnan a Tűzkövesre jellemző többi anyag hiányzott volna.

8 A 3. lelőhely Szegvár-Tűzköves, ahol külön Körös-réteg biztosan nem létezett. A 4. lelőhely Szegvár belterületén, a tanácsháza északi szomszédságában, Oláh kovácsmester telkén van. Innen kizárólag talajművelés, veremásás során előkerült Körös-anyagot ismerünk. Az 5. lelőhely a Bereknek nevezett homokos talajú teraszszigeten került elő Farkas Sándor gyűjtése idején, a múlt század végén. A begyűjtött cserépanyag a leírás szerint

9 kizárólag a Körös-csoportba tartozott. A lelőhelyek közül három a Tisza egykori árterének szélén, a mindenkor ármentes teraszon található. Lakói jó lehetőségek mellett foglalkozhattak növényter7 Germania, 1939. 145—146. 8 Számos eset bizonyítja, hogy szántásból, partomlásból a gyűjtők előszeretettel csak egyféle, nekik tetsző keramikát szednek fel, vagy csak a legfeltűnőbb darabokról emlékeznek meg. Farkas Sándor ugyanolyan vegyes anyagot talált és ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, mint amilyet az ásatások során találtunk. Mégis, csak az ún. tiszai anyagról adott felismerhető leírást. (Arch. Ért. 1892. 69—70.) Hiba magját vetette el Reinecke Pál is, amikor csak a kiválogatott karcoltvonalas darabokat ismertette (Arch. Ért. 1896. 289—294.) és ásatásaim cáfolják meg Banner Jánosnak azt a feltevését, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumba került Farkas-féle gyűjtésnek egyrésze Berek lelőhelyről való és tévesen szerepel a szegvár-tűzkövesi anyag között. (Dolg. VIII. 1932, 16—17.). Az általam feltárt tűzkövesí vermek leletei azt bizonyítják, hogy Szakáihát leletanyagának tipológiai alapon történt különválasztása sem volt helyes. Amit ugyanis nem tett iehetővé a bolygatatlannak talált gödrök „kevert" leletanyaga, azt nem indokolja a tipológiai tekintetben különböző — tiszai, bütyökdíszcs, vonaldíszes, Körös- és bodrogkeresztúri — cserépanyag sem, hacsak azzal nem bizonyít valaki, amit bizonyítani kellene. (Banner J., A hódmezővásárhelyi Városi Múz. 1934. évi ásatásai, Szeged, 1935.). n Arch. Ért. 892., 69—70. S