A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

tőén, a még mélyebb részeken 70—20 cm-es rétegben szürkés, de már agyagos réteg húzódott, s legalul, ahol a talajvizet is elértük, vöröses, szürkés, homokos márga volt az altalaj. A meder közepén, a 8—11 m közötti szakaszon, elszórtan, kisebb-nagyobb kőtömbök állottak. Ezek eltakarítása után megállapíthattuk, hogy a vízszint ingadozása a 7 és 11,45 m között, a korábbi mederszinteket véve figyelembe, az 1953. évi szeptember 22-i talajvízszint felett 12, 26, 56 cm. E napon a talajvízszint 1,53 m. A mai érmeder e napi felsőszintje 100,36 m, a tengerszint felett. A Templom-ér északi partvonulatánál e metszetárkunkban a régebbi mederszinteket is megállapíthattuk. A 11—13 m közötti szakaszon 65—100, s ugyanitt, de mélyebben, 115 cm mélységben is találtunk mederszintet. A 11—13 m-es szelvényszakaszon 185—200 cm mélységben, 140 cm hosszúságban, 25—30 cm vastag darázsköves réteget vágtunk át metszetünkben. Felülnézetben szintén a 15. ábra alsó részén mutatjuk be metszetünket. A metszetárok két szélén, az érpartokon nagyobb, részben megmunkált és egymásra illesztett, összedolgozott kváderköveket találtunk, ilyen köveket, egymáshoz igazítva az északi partvonulaton találtunk, éspedig a 11—13 méterek között, közvetlenül a földfelszín alatt. A termésköveket néhány cm vastag humuszréteg takarja és ebben a humuszrétegben talált talajra a rét füve. A lerakott terméskövek a korábbi mederszinteken állottak. Vizsgálataink után arra következtettünk, hogy a Templom-érnek ezen az északi pontján egy hídlába állhatott, amelyre gerendákból ácsolt hidat építettek. Ez a híd lehetett, amely nagy víz idején a két part lakóit közelhozta egymáshoz. Hasonló kváderkő a déli parton is volt, igaz, hogy csak egyetlen kő maradt meg a parton, de az jelentős méretű, amelynek magassága 24 cm, és a talajszint alatt 28 cm-re került napvilágra. Ezen az oldalon a terméskövek kitermelése nagyobbarányú lehetett azért is, mert az egykori templom köveit szintén e hídpiller közeléből hordták el. E megmaradt kőre a templom kerítésétől 2,20 m-re találtunk. A Templom-ér északi partvonulatának nyugati végében kezdtük kibontani a már említett 15. ház alapjait (16. ábra).A háznak a Templom-érhez közelebb eső partján, annak legmagasabb részéről kezdtük a bontást. A felszínen ezen a részen, igen sok széthányt cserép-, tégla- és habarcstöredéket találtunk. Ennek környékén megszenesedett fadarabok is voltak szétszórva, amelyekről korábban még nem tudtuk, hogy azok a feltárt háznak gerendái voltak. A legmagasabb részen, a földfelszíntől 12 cm mélyen rátaláltunk egy tüzelőhely nyomaira. Ennek kibontása után kiderült, hogy az téglalap alakú szemeskályhának tüzelőfelülete volt. A kályha mérete: 2,65 X \,9 m, és benne a tűztér 1,15X1,05 m. Közvetlenül a kályha mellett, pontosan ÉK—DNY-i irányban egy fal húzódott, amely mind a szemeskályha, mind a fal túlsó oldalán be volt vakolva. Ugyanennek a tűzhelynek végében ÉNY—DK-i irányban is húzódott egy terméskövekből összerakott falrész. Az előbbi fal hosszúsága 6,10 m, utóbbié 6,0 m. Közvetlenül a szemeskályha mellett megkezdtük a lesározott padlószint kibontását. Igen hosszú és aprólékos munkával mind a tűzhely, mind a fal túlsó oldalán sikerült ezt a padlószintet kibontani. Kiderült, hogy az ÉNY—DK-i falnak megfelelően ezzel párhuzamos fal is húzódik, éspedig a tűzhely melletti ÉK—DNY-i főfal végében. Ezt az újabb hosszú, párhuzamos falat Fi falnak neveztük és az Я 6