A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

dalfalainak részletei kerültek elő (14. ábra b.). A szelvényt itt a sütőfelület 65 cm-es mélységében 3,0X4,0 m-es, téglalap alakú szelvénnyé szélesítettük. Mint az ábrán is láthatjuk, a kemence másik felét valamikor elásták, vagy megbolygatták. A kemence hossztengelye külső méretben, a kemence falával 1,35 m, mérhető kistengelye 62 cm. A falvastagság 15—18 cm volt, amely sárgaagyagból volt döngölve. A kemence körül edénytöredékek voltak szétszóródva és környéke vékony, 1—1,5 cm kormos réteggel volt borítva. E keményebb réteg alatt vékony hamus réteg húzódott és ebben XV—XVI. századi cseréptöredékek voltak. A 14. ház kutatása végeredményben nem mutatott olyan eredményeket, amelyeket minden tekintetben vártunk. Nem találtunk összefüggő falrészleteket, amelyekből építmény alapjait meg tudtuk volna határozni. Viszont időrendi szemponthói igen jelentős volt egy, Zsigmond lengyel király által veretett és 1547-ben készült ezüst garas. A 12. házban talált és 1542-es III. Ferdinánd-féle dénár után ez a pénz a község további ötéves fennállásáról tanúskodik. Tehát a falu még 1542-ben is megvolt, s csak az azutáni években pusztulhatott el. Ezt a Zsigmond-pénzt a Templom-ér partjához közeleső területen kibontott és alig 2 nr-es padlószinten találtuk, közvetlenül az ott kiásott oszlop mellett. Ugyaninnen több edénytöredék között olyan töredék is került napvilágra, amely ónmázzal volt bevonva és oldalán két kiemelkedő és faragott pecsétlővel díszített, fillérnyi nagyságú dombordísz ékeskedett (XXXI. t. 13., 13a.). Felvetődött a kérdés, vajon ez a 14. ház valóban ház volt-e, vagy esetleg egy gazdasági udvar és ahhoz tartozó kisebb épület, amely közvetlenül a Templom-ér partján épült. Ennek a gazdasági udvarnak déli végében állott a kút, ahonnan ivóvizet lehetett embernek-állatnak egyaránt biztosítani. A gazdasági udvar területén, annak északi részén megtalált kemence is a gazdaság céljait szolgálhatta. A kérdések végleges tisztázása csak akkor lehetséges, ha az egész területet teljesen feltárjuk és az elpusztult falu egykori képe is világosan mutatkozik. A következő házak feltárása előtt, a Templom-ér északi partvonulatán, de annak nyugati végében, a területet a Hegyesi-féle felmérés alapvonalához igazodó 3 m-es szelvényekkel hálóztuk be. Az alapvonalat a Templom-érben elhelyezett és a 2. ábrán bemutatott szintvonalas térképen feltüntetett két betonkaró biztosítja. Ezek egyike a Templom-halom nyugati, másika pedig annak keleti végében van elhelyezve, a Templom-ér legmélyebb pontjain. A szelvényhálózatot, amely eredetileg 1:100-as méretben készült, a rajta levő építményekkel együtt a 15. ábrán mutatjuk be.

19 Mielőtt a Templom-ér északi partvonulatán feltárt lakóházakat ismertetnénk, szükségesnek látjuk, hogy a két partot összekötő és a templom kerítéséhez csatlakozó hídról emlékezzünk meg. A hidat a Templom-ér legnagyobb összeszűkülésénél építették. Mi is itt ásattunk egy 85 cm széles kutatóárkot, amelynek keleti szelvényfalán levő metszetét a 15. ábrán mutatjuk be. Az itt ásott szelvény 16 m hosszú. A déli oldalon, a templom kőkerítése mellett, 15—17 cm mélységben, a metszet vonalában kb. 2,3 m hosszúságban, 45—50 cm vastagságban kő-, habarcsréteget találtunk, szürke homokos, humuszrétegbe ágyazva. Ugyancsak a déli partoldalon ezalatt 35—40 cm vastag kőés habarcsréteg következett, s még ezalatt 40 cm vastag sárgás, a déli partoldalhoz közelebb eső részen pedig sötétszürke és bolygatatlan homokréteg állott. Ezt köve19 Az eredeti alaprajz mérete 41,5 X 45 cm, míg a kliséé 23,5 X 25 cm. A klisé az eredeti alaprajznak majdnem a fele, annál csak kevéssel nagyobb. 84