A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

mind a két háznak alapjai egyszerre mutatkoztak és az alapozásnál felhasznált terméskövek nagy összevisszaságban maradtak. Ennek ellenére mindkét háznak sikerült alapfalait meghatároznunk. A 13. háznál a keleti oldalon megtaláltuk a szelementartó ágasfa helyét, amelyet nagyon óvatosan sikerült kibontanunk. Az ágasfa keresztmetszetben csaknem az egész falvastagságot elérte. Kerekmetszetű volt, 35 cm átmérővel. A padlásszinttől 23 cm mélységig nyúlt lefelé. Az oszlopnak ásott gödör ellipszis alakú volt, 44 cm-es hossz- és 37 cm-es kistengellyel. A 13. ház kétosztású volt. Az osztófalból megtaláltunk egy 90 cm hosszú falrészletet, amely a szemeskályhától, annak csaknem a szájától indult észak felé. Falvastagsága ennek is 40 cm. Az osztófalban karólyukak is voltak. Ezek méretei és a padlószint alá mélyülő adatai a következők: 5,5 cm, mélysége 4 cm; átm.: 5,0, mélys.: 3,8; átm.: 6,0, mélys.: 5,0 cm.; átm.: 4,0, mélys. 4,2 cm. A 13. ház kibontott padlószintje alatt kibontottunk még egy Ti jelű tűzhelyt is, amely kétségtelenül a 12. házhoz tartozott. Ovális alakú volt. Teljes egészében nem maradt meg, csak az ÉNY-i része állott és terméskövekből volt kirakva. Nem fért kétség ahhoz, hogy ez valóban tüzelőhely lehetett, mert a terméskövek tüztér felőli belső oldalai égésnyomokat árultak el. Közvetlenül a szürkeagyagos padlószint és a terméskövek belső oldalánál, az egykori tüzelőhely sütőfelületéből maradtak meg kisebb részletek. E helyen korabeli rombolásról lehetett szó, amelyet az újabb, a 13. ház - megépítésekor nem újítottak fel, hanem homokréteggel fedték be, amelyre a sárgaagyagos új padlószint került. A terméskődarabok közül a legnagyobb sem volt nagyobb 12 cm-nél. Összegezésül elmondhatjuk a két házról, hogy azok terméskő alapozással készültek, az alapfalakat agyagos földből döngölték és a felmenő falakról csak annyit tudunk, hogy azokban karólyukak voltak. Valószínű, hogy sövényfonatos felépítményüek lehettek. Az is lehetséges, hogy a felmenő falak teljes magasságukban döngöltek, illetve vertfalúak voltak. Az alapfalakban talált karólyukak nem mondanak ennek ellen, mert a karókkal a vertfalat csak erősíthették. Az előkerült tapaszdarabokon viszont nem találtunk sövényfonás, ill. vesszőlenyomatokat. A 12. házban talált III. Ferdinánd ezüst dénárja 1642-ből való, tehát ekkor az első ház még állott. Csak ezután épülhetett az újabb, a 13., amelynek végső pusztulási ideje egybeesett a. falu eltűnésével. — Mind a két háznak ugyanaz volt a szemeskályhája, amelyben két sütőfelületet, illetőleg kiképezett tűzteret találtunk. A szemeskályha mellé épített katlan csak a második, a 13. házé lehetett. E két ház alapjaitól 96 m távolságra, keleti irányban, a dűlőút közelében, tehát a Templom-ér északi partvonulatának keleti végében, egyik kiemelkedő dombocskán kályhaszem töredékeket találtunk a földfelszínen. Ezek négyszögletes, de tálalakúak voltak (XXVIII. t. 14., 14a.), amilyeneket Szabó Kálmán ásatott a Kecskemét környéki elpusztult középkori falvak helyein.

18 Az ilyen kályhaszem töredékekkel vegyesen bögrés kályhaszemek is nagyszámban kerültek elő, ezért ennek a dombocskának kezdtünk feltárásához (10. ábra). A dombocska déli része feltűnően kiemelkedett a Templom-ér szintjéből. Legmagasabb része a 102,75 m-es tszf. magasság szintvonalán terült el. Közvetlenül az érpartnál volt a kiemelkedés a szembetűnő. Az átlag 30—35 cm vastagságú humuszréteg alatt, kb. 3—6 cm vastagságú hamus, pernyés, ill. szenes réteg húzódott. Ez alatt 12—18 cm vastagságban szürkés18 Szabó i. m. 96, 443, 447. képek. 78