A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

Megoldatlan a 6. ház rendeltetése. Dr. Sárkány József, a ceglédi Kossuth Múzeum nyűg. igazgatója számításokat végzett és megállapította, hogy Nyársapát középkori községe egynapi „lójáró-földre" van Budától. Ha reggel egy lovas elindult Budáról, estére Nyársapátra érkezhetett és itt pihent meg. Nem lehetetlen, hogy postaállomás állott ezen a helyen és az utasok a belső kis helyiségekben találtak egy-egy éjszakára fekvőhelyet. A kérdés végleges megoldása nincs lezárva. A 6. ház hosszanti főfala 57°-kal tért el az északi iránytól nyugat felé, míg a 7. ház ugyancsak hosszanti falának iránya 45°-kal tért el kelet felé az északi iránytól. 8. ház (8. ábra). Területünknek csaknem a legmagasabb pontján, a 103 m-es tszf. magasság szintvonalán épült. Alapozása réti mészkőből készült, s az alapozásnak kb. a felét elhordta az eke. Ennek ellenére az alapozásból maradt annyi, hogy abból kétség kívül pontosan megállapíthattuk a ház eredeti nagyságát. A 8. ház kétosztású volt. Mérete: 8,80 X 5,30 m, amelyből a kisebbik helyiség — nyilvánvalóan a konyha — belső méretben 3,65 X 4,50, a nagyobbik pedig, amely szoba volt, 4,15 X 4,50 m nagyságú. — A ház hosszanti fala csaknem pontosan DNy—ÉK-i irányítású, s a rövidebb és teljesen bolygatatlan DNy-i oldalfala 43°-kal tért el az északi iránytól, nyugat felé. — Külső falai 40 cm vastagok. A ház bejáratát csak következtetéssel tudtuk megállapítani. A feltételezett bejárat helyén az elszántás ellenére is igen erősen döngölt, sárga agyagos alapozást láttunk, ahol a felsértett lesározás azt mutatta, hogy a bejárat csakis az adott helyen lehetett. Ezzel szemben, a szemközti fal előtt megközelítőleg ellipszis alakú tűzhely állott (rajzunkon 1. sz.). Ennek hossztengelye 1,10, kistengelye 0,50 m. A vörösre égetett sütőfelületét az eke igen erősen bolygatta. A házbelső két helyiségét osztófalra szintén csak következtetni tudtunk. A szobában nagyobb méretű és patkóalakú, kályhahögrés kályha állott, amelynek szája a konyha_felé, tehát az osztófal felé nyílott. A kályha szájánál, az osztófal mellett két terméskő eredeti helyén állott. Ezeknek belső oldalai erősen égettek voltak. Megmaradt a kályha egész tűztere, illetőleg annak sütőfelülete. A kemence szája 45 cm széles, a sütőfelület befelé 2,0 m hosszan nyúlott, s legnagyobb szélessége 1,10 m. A kályhaalapozás falvastagsága — a terméskő méreteiből következtetve — valószínűleg 50 cm. Erre az aránylag széles alapozásra rakták azután fel a kályhabögréket, amelyeknek töredékeit a padlószinten nagyszámban bontottuk ki. Valamennyi virágcserép alakú. Falai vékonyak, talpuk csonkakúp idomú, finomra őrölt kaviccsal soványították és téglavörösre égették. Korongon készültek. Hasonlók azokhoz a kályhabögrékhez, amelyek típusait a XXVIII. tábla 3., 4. ábráin mutatunk be. A kályha szája mellett és a kályha melletti ÉNy-i hosszanti főfal között karólyukat találtunk. Ezt a karólyukat metszetben bontottuk ki és azt láttuk, hogy az a padlószint alá, 15 cm mélységig nyúlt. Egy másik karólyukat is találtunk, ismét csak a kályha szája, de annak másik, jobb oldala felől. Ez a padlószint alá 17 cm mélységig nyúlt. Az így feltárt két karólyukból tudtunk következtetni a két helyiséget •elválasztó osztófal irányára is. Ugyanakkor megfigyelhettük, hogy ez az osztófal sövényfonással készült. Feltevésünket erősítette a padlószinten heverő, nagyszámú égetett paticsdarab. Mind a konyhában, mind a szoba padlószintjén szétszórtan különböző vastárgyakat találtunk. A 8. ábrán bemutatott rajzunkon a 3. számmal jelzett helyen vaspatkó töredékét (XXXIV. t. 21.), a A. számnál késnyél töredékét (XXXIII. t. 8.) ;az 5-ös helyen vaskést (XXXIII. t. 3.), a 6. számnál vaszahla töredékét (XXXIV. 8.), .a szobában a 8. és 10. sz. helyeken vaskéseket (XXXIII. t. 3., 5a.—5b.) bontottunk ki. 5 Múzeumi Évkönyv 65