A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

t. П., 12.). A tányérkák belsőoldalai díszítettek. Ugyancsak e kemence mellől darabokra törött, vékonyfalú, szemcsésen iszapolt, téglavörösre égetett nagyobb edény került elő. Az edény belseje erősen korongolt, kívülről, az alsó harmadától nyakáig körbefutó bordadíszes (XXVIII. 15.). M.: 35, Sz.: 19, Fá.: 13,5 cm. A sütőkemence előtt 1,20X0,55 m méretű, ellipszis alakú 'pernyegödör állott, amelynek mélysége 12 cm volt. A sütőkemencétől a harmadik kis helyiségben (1,35 X 3,55 m méretűben) nagyobbméretű láncszemet találtunk. A ház bejárata a DNy-i sarokban lehetett. Határozottan nem tudtuk helyét megállapítani. A padlószint vizsgálata viszont azt mutatta, hogy csakis e helyen lehetett, mert a lesározást itt megismételték. Az újrasározást, tapasztást szinte rétegenként figyelhettük meg. Ennek figyelembevételével az ajtó szélességét 110 cm-nek vehettük. . A 7. ház csaknem melléépült az előbbinek. Ennek észak felőli sarka mindössze 30 cm távolságra áll a 6. ház alapfalaitól, a keleti pedig 1,25 m-re. A 7X6 m méretű ház alapját terméskövekből, pontosabban réti mészkövekből rakták össze. Mindkét ház egy alig észrevehető kis mélyedésben állott, így alapjaik aránylag bolygatatlanul megmaradtak. Az eddigi házak alapjait általában a 103 m-es tszf. magasságban rakták le, ennek a két utóbbinak helyét a 102,75 m-es szintvonalon jelölték ki. Ezzel magyarázható, hogy a 7. háznak réti mészkő alapjai megmaradtak, s a ház építésének technikáját is pontosan megfigyelhettük. Az alapfalak vastagsága itt is 40 cm. A terméskő alapot kívülről, a járószintnél 3—4 cm vastagságban szürke agyagos tapasztassál védték. A 7. ház belsőségét kétfelé osztották. Az osztófalat azonban nem terméskövekből, hanem sövényfonásos, két oldalt tapasztott, 15 cm vastag falból készítették. A ház lesározott padlószintjén, szétszórtan nagy mennyiségben találtunk ilyen tapaszdarabokat. Az osztófal mentén 4 helyen megtaláltuk a 6—8 cm átmérőjű karók helyeit, amelyek megközelítőleg 1—1 m távolságra állottak egymástól. Helyenként a vastagabb karók közeiben vékonyabb, letűzött faágak helyeit is felismertük. A két helyiség között ajtó állott, s az ajtó perselyben fordult. A téglából faragott, téglavörös színű persely teljesen szétmállott. A belső ajtó szélessége 1 m volt, amelynek perselyét a XXIII. tábla jobboldali rajzán 14. számmal jelöltük meg. A külső bejárat szélességét 80 cm-ben figyelhettük meg és ez az ajtó is perselyben fordult (rajzunkon 15. sz.). A külső bejárat mellett, bal oldalon, 55 X 45 cm méretű terméskőtömb állott. (Rajzunkon 16. sz.). Rendeltetését csak akkor értettük meg, amikor az egész házat kibontottuk és a padlószinten talált, szétszórt tárgyak segítettek a megfejtésben. A bejárattal szemközti falnál, közvetlenül a falhoz épült, megközelítőleg ellipszis alakú tűzhely állott, előtte kisebb pernyegödörrel. A tűzhely mérete: 1,50 X 0,75, a pernyegödöré 0,5X0,25 m. A tűzhely a padlószintből 11 cm magasan emelkedett ki. (Rajzunkon 1., 2. sz.). — A ház ÉK-i falához támaszkodó, szintén 11—12 cm magasan kiemelkedő, ellipszis alakú „munkahely" állott (rajzunkon 3. sz.). Ez 2,0 m hosszú és 0,6 m széles. Előtte, a padlószinten vaspatkó (XXXIV. t. 20.), közelében harapófogó (XXXIII. t. 15), rajzunkon 9. sz.). A ház északi sarkában, szintén a padlón vaszabla (XXXIV. t. 11., rajzunkon 11. sz.), ovális alakú vaskarika (XXXIV. t. 2., rajzunkon 12. sz.), hidegvágó (XXXIII. t. 20., rajzunkon 13. sz.). A helyiségnek csaknem a közepén csáklyavég (XXXV. t. 4., rajzunkon 10. sz.), és egy lándzsaalakú vasfúró (XXXV. t. 3., rajzunkon 7. sz.) került elő. A ház bejárata előtt, de kívülről, a járószinten féligkész állapotban valószínűleg kocsivasalás töredék (XXXV. t. 8.) 63-