A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

köralakú" terület. Megvan a templom sekrestyéje is, amelyhez osszárium csatlakozott, de a Banner-féle osszárium a mi sekrestyénkkel azonosítható. S az az osszárium, amely a sekrestyéhez később épült és a templom főfalához csatlakozott, a Banner-publikációból hiányzik. Meglepő az idézett helyen az is, hogy „az ÉNy-felé húzódó fal folytatásában még egy hosszú, szabályosan bevégzett (!) faldarabot találtunk". Arra gondolunk, hogy ez a faldarab a szentély felől végződhetett „szabályosan", ahol valóban azt tapasztaltuk, hogy a szentély félköríves alapfalait csak egészen a legmélyebb alapok lerakásánál találtuk meg. Viszont nem értettük, hogy az alapfalak további kiásása miért maradt el? Mi nemcsak a sekrestyét, a hozzáépült osszáriumot, hanem magát a templom alapfalait is, a cintermet körülvevő és elipszis idomú templomkerítést is feltártuk. Végeredményben a templom alapjait a Templom-ér mellett húzódó érpárt déli oldalán tártuk fel, ugyanakkor a templom körüli temető is valóban a déli oldalon került kibontásra. A templomot övező és a cintermet körülzáró kerítés terméskövekből épült. Megközelítőleg ellipszis alakban fogja körül a templomot és cintermet, amelynek nagytengelye a templom hajójának irányával egyező. A templom bejárata felől 3,5 m, míg a szentély külső falától 12,5 m távolságra épült. Nagytengelye 35,2, kistengelye 31,5 m. A közölt adatok a belső méreteket mutatják. Maga a kerítés vastagsága 65, 70 cm. Alapjait eredeti fényképen a XVII. tábla a) ábrájának jobb felső sarkában láthatjuk. A mai felszíntől helyenként 50—60 cm mélységben alapozták. Az alapozás sok helyen hiányos, mert a nagyméretű köveket kitermelték és mind a kerítés, mind a templom terméskő alapjaiból építették azt a szélmalmot, amelyet a régebbi, 1:75 000-es katonai térképeken is feltüntettek. Ugyanerről a szélmalomról Banner professzor is említést tesz többször hivatkozott cikkében.

10 Ma már ez a malom sem áll. A kerítés terméskő alapjai csak részben maradtak meg. Legtöbb helyen csak nyomokban követhető, viszont így is határozottan rögzíthettük az eredeti vonalait. A rombolás főleg a nyugati oldalon volt nagyobb, a keletin kevésbé. A nyugati kerítésfal belső része a templom szentélyétől a templom hajója felé megmaradt, a külső terméskövek hiányoztak. A homlokzat felőli rész teljes egészében kívülről-belülről mutatta a kerítésfalát. Hasonlóképpen kiáshattuk az eredeti kerítésfalakat a keleti oldalon is. (3—4. kép.) A kiásott templom és a hozzátartozó kerítés tengelye az É—D-i iránytól 38°-kal tért el К felé. Feltételezhető tehát, hogy a templom védőszentjének ünnepe a tavaszi, első fél évre esett. A templom keleti oldalán, a templomhajó teljes hosszúságában kiástuk a cinteremben levő sírokat. A nyársapáti temető sírjairól ez alkalommal nem számolunk be, csak annyit említünk meg, hogy a feltárt sírokból Zsigmond és I. Mátyás által vert pénzek kerültek napvilágra. A Templom-ér két oldalán, az északi és déli partokon házak alapjait sikerült kibontanunk. Az akadémiai tervásatások során, már az első esztendőben, 1948-ban feltártuk egy olyan ház alapjait, amely a középkori Nyársapát községnek volt egyik lakóháza. Dolgozatunkban elsősorban a feltárt lakóházakat kívánjuk bemutatni és részletesen ismertetni. 10 Lásd 2. számú jegyzetet. 52