A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Szelesi Zoltán: Szeged új képzőművészetének bibliográfiája 1945–1960

alista tartalom helyeslése olyan összefogó erő mai képzőművészetünkben, amelyhez, hasonló egység, szintézis több mint félévszázadon át hiányzott kulturális életünkből."

24 IV Szeged képzőművészeti életének másfélévtizedes értékelésében nem járnánk el helyesen, és reális eredményeink hitelességét is veszélyeztetnénk akkor, ha nem szólnánk azokról a hibákról és nehézségekről, melyek az országos jellegű politikai, gazdasági és kulturális állapotok szegedi vetületeként alkotóművészeink munkásságában is jelentkeztek. Az MSZMP művelődés politikájának irányelvei bátran feltárják azokat a negatívumokat, melyek népi demokráciánk kulturális fejlődését akadályozták. Az irányelvek kimutatták, hogy „. . . egyfelől nem számoltunk eléggé a burzsoá ideológia mély gyökereivel, széleskörű hatásával, azzal, hogy a 25 éves klerikális és fasiszta-nacionalista nevelés eredményeként ennek az ideológiának a maradványai különösen erősek és a proletárdiktatúrával szembenálló, s külső imperialista támogatásban részesülő reakciós elemek révén állandóan újratermelődnek. Másfelől, de ezzel szoros összefüggésben: túlsiettük és túlértékeltük a fejlődést. Nem folytattunk állandó, következetes elvi, elméleti harcot a burzsoá ideológiai hatások ellen, a helytelen nézetek legyőzéséért, hanem gyakran megelégedtünk ezek rendeleti úton történő elhallgattatásával."

25 Mint említettük, az 1954 októberében megrendezett IV. Megyei Képzőművészeti Kiállítás jól tükrözte azt a fellendülést, amely nálunk tíz év alatt kibontakozott. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a fáziseltolódást, mely képzőművészeti fejlődés tekintetében Budapest és Szeged viszonylatában tapasztalható volt. Míg a fővárosban az 1954-ben megrendezett Nyári Tárlat és az V. Magyar Képzőművészeti Kiállítás a művészi öncélúság térnyerési kísérleteiről tanúskodott, addig nálunk a IV. Megyei Képzőművészeti Kiállítás a pártos, szocialista törekvések intenzív jelentkezését mutatta. Helyi kulturális életünkben, így Szeged képzőművészetében is valamivel később jelentkeztek a jobboldali elhajlás tünetei. Ezek nálunk az 1955-ös Tavaszi Tárlat és az ugyanez év októberében létrehozott V. Megyei Képzőművészeti Kiállítás anyagában érződtek leginkább.

26 Különösen a Tavaszi Tárlat megtekintése során kellett csalódottan megállapítanunk, hogy e kiállítás eszmei és művészi színvonala jóval alatta maradt az eddigi rendezvénynek. Sok olyan kép, főleg csendélet és tájábrázolás előtt kellett megállnunk, melyekből a nyárspolgári derű, kedélyes nyugalom, édeskés levegője áradt. A beszivárgó burzsoá kispolgári szemléletmód hatására egyre nagyobb számban sorakoztak fel a langyos, formai szépségeket kereső munkák. Ezek állapotszerűségükkel a semlegesség vizein evezve, meggondolt óvatossággal tértek ki napjaink feszült, problémákkal teli életének ábrázolása elől. A Tavaszi Tárlat plasztikusan tükrözte azokat a jobboldali, opportunista nézeteket, melyek Csongrád megye képzőművészetében mindinkább elterjedtek. A negatívumokhoz az is hozzájárult, hogy képzőművészeink 1955-ben nem kaptak tanácsi megbízásokat és az üzemekkel kötött szocialista szerződések is elmaradtak. 24 Képzőművészetünk a Felszabadulás után. Magyar Nemzeti Galéria. Katalógus. Bev.: Pogány ö. Gábor. Bp. 1960. Képzőműv. Alap. 8. o. 25 A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelvei. Társadalmi Szemle, 1958. júl—aug. 7—8. sz. 126—127. o. 26 Szelesi Zoltán: Tavaszi Tárlat. Délm. 1955. jún. 30. 172