A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Szelesi Zoltán: Szeged új képzőművészetének bibliográfiája 1945–1960
zőművészet jelentőségét és szerepét kulturális életünkben, ez a munkacsoport tevékenységével is magyarázható. Az alkotási feltételek egyre kielégítőbb megteremtése az évek során mindinkább meghozta a maga gyümölcsét. A rendszeresen bemutatásra kerülő megyei tárlatok azt tükrözték, hogy Dél-Magyarország festészete és szobrászata nemzeti képzőművészetünk egyre aktívabb tényezőjévé válik. Különösen a hét évvel ezelőtt, 1954 októberében megrendezett IV. Megyei Képzőművészeti Kiállítás mutatta jól a fellendülést. 22 A felszabadulásunk 10 esztendős ünnepi évfordulójának tiszteletére rendezett tárlat hűen tolmácsolta egy szabad évtized szorgalmának és lelkességének eredményeit. Képzőművészeink érdeklődése nemcsak mai életünk témái felé irányultak, hanem ezzel egyidejűleg mind többüket foglalkoztatta a kifejezés eszközeinek megújulása is. Jóllehet helyi festészetünk két világháború közti arculatát legjobb művészeink józan mértéktartása realista profilúvá formálta. Azonban a társadalmi megújhodás időszakában az új mondanivaló eszmeiségét, csak megfelelő erejű, a réginél átütőbb kifejezésmód volt képes maradéktalanul tükrözni. Szükség volt tehát az eddig meg nem követelt ábrázolóképesség következetes modell-stúdiumok általi újra való tökéletes elsajátítása. Művészeink ebbeli törekvésében azonban nemcsak a manuális gyakorlat beidegzett biztonságának megszerzése volt a végső cél, mely könnyen egyoldalú mechanizmussá merevedett volna, hanem olyan alkotómódszer, szemléleti mód kialakítása, mely által korunk mondanivalóit a nép számára érthető, realista formában fejezhetik ki. Ebben a vonatkozásban festőinknek hasznos tapasztalatokat nyújtott a Móra Ferenc Múzeum képtára, ahol eredetiben tanulmányozhatták mind a külföldi, mind a magyar mesterek példamutató alkotásait. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Szegeden megrendezett időszakos kiállításai a felszabadulás után rendszeressé váltak. Az előbbi a régebbi európai művészet egy-egy fejlődés-szakaszát mutatta be időközönként a helyi múzeumban, az utóbbi pedig nemzeti festészetünk legutolsó százötven évének keresztmetszetét illusztrálta képtárunkban, válogatott anyagú kiállítás keretében. Ehhez járultak a Műcsarnok vidéki rendezvényei, melyek a népi demokratikus országok képzőművészetével ismertették meg Szeged közönségét és művésztársadalmát. A haladó hagyományok helyi vonatkozású értékeinek felmérésére jó szolgálatot tett a Móra Ferenc Múzeum Szeged képzőművészetét bemutató állandó kiállítása. 23 Helyi képzőművészetünk felszabadulás utáni helyzetét vizsgálgatva, Pogány ö. Gábor szavaival megállapíthatjuk, hogy „az elmúlt tíz esztendő képzőművészetünk fejlődését a szocialista realizmus irányába terelte. Ez az irány — természetesen — nem jelent merev ragaszkodást előremeghatározott receptekhez, inkább csak magatartásbeli és világnézeti tisztázódást, formálódást. Ha mind a mai napig nem is alakult ki egységes felfogás a szocialista művészet stiláris jellegzetességéről, általános eszményeiről, nagyjából mégis megindult ez irányban a kijegecedés folyamata. S ha nem is dicsekedhetünk kész eredményekkel, lezárt stíluskategóriákkal, korhatározó képletekkel, a szándék hasonlósága, a képzőművész hivatásának helyes értelmezése nagyjából közös nevezőre hozta alkotótehetségeinket. A realizmus igenlése, a szoci22 A szegedi képzőművészek új alkotásokkal köszöntik Felszabadulásunk 10. évfordulóját. Délm. 1954. szept. 7. 23 Múzeumi Képtár (rövid vezető). Szeged, Móra Ferenc Múzeum. Katalógus, összeáll.: Szelesi Zoltán, Szeged, 1953. Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum rotaprint üzemében. 7 o. — 21 cm. 170
