A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Szelesi Zoltán: Szeged új képzőművészetének bibliográfiája 1945–1960

II A fordulat évétől kezdve Szeged ábrázoló művészetében — csakúgy mint a város egész gazdasági és kulturális életében —, még fokozottabb fellendülés indul meg. Tárlataink nemcsak számban, de tartalomban is megsűrűsödnek. Képzőművészeink múltbeli zárkózott magatartása mindinkább feloldódott, s kollektívájuk egyre számottevőbb társadalmi testületté növekedett. Ezt igazolja, hogy 1949 tavaszán megalakult Szegeden a „Képzőművészet Baráti Köre", mely célul tűzte ki a dolgozók és művészek szoros kapcsolatának megteremtését.

13 Szintén társadalmi üggyé emelkedett a Hungária-szálló nagytermében megrendezett, úgynevezett, „Híd-kiállítás" is, mely nemcsak erkölcsi, de anyagi hozzájárulást is jelentett képzőművészeink részéről, az ekkorra újjáépült szegedi híd javára.

14 Ha az egyesülést követő évek helyi tárlatait vizsgálgatjuk, feltűnik az ott bemutatott képek és szobrok nemcsak téma-, de ábrázolásbeli gazdagodása is. A két világháború közti egykori szegedi kiállítások jellegtelen arculata helyett, új tárlataink egyre erőteljesebben tükrözték Szeged megváltozott életét. A bágyadt hangulatú csendéletek és a maradiságot szimbolizáló tanyarészletek közhely számba menő sorozatait, mind egészségesebben váltották fel, szocializmusunk építésének sok színben tündöklő életképei. S míg egykor a „tiszta művészet" köntösében sikeresen tetszeleghetett a dilettantizmus, most ennek felületes üressége mindinkább lelepleződött. A nép életének nem könnyű, de eredményes hétköznapjait, csak komoly ábrázolásbeli felkészültséggel lehetett méltó formában kifejezni. A mesterségbeli tudás fokozása művészeink számára is elengedhetetlen feladattá vált. A természetben és a műtermekben készült szorgalmas tanulmányok százain át jutottak el legjobbjaink a közérthető, realista ábrázolás magas igényű követelményéig. Úgy az eszmei, tartalmi, mint a formai, technikai feladatok megoldásában hasznos segítséget jelentett képzőművészeink számára, hogy 1950 áprilisában Szegeden is bemutatták a nagysikerű Szovjet Grafikai Kiállítást.

15 A Magyar—Szovjet Társaság székházában megrendezett tanulságos tárlat maradéktalanabb megértéséhez és magas művészi eredményeinek teljesebb felhasználásához hozzájárult Ék Sándor Szegeden tartott előadása.

16 A szovjet képzőművészet példáján kívül nagy jelentőségű volt, hogy pár hónappal később, 1950. augusztus 20-án, megnyitották a szegedi múzeum újjárendezett képtárát.

17 A képtár kiváló alkotásokon keresztül mutatta be Munkácsy Honfoglalás с művét és az Alföld tájának és népének múltbeli életét. Mint említettük, Szegeden a tárlatok egymást követik, melyek nemcsak a művészek lelkes, szorgalmas munkássága nyomán jönnek létre, hanem a képzőművészet iránt egyre jobban érdeklődő közönség kívánságára is. Az 1951-től évenként ismétlődő megyei tárlatok, a helyi művészeti élet jelentős eseményeivé válnak. Ezek ösztönzésére a megyei tanács pályázatot szokott hirdetni. Az 50-es évek elején rendezett kiállítások között új színt jelentenek a helyi üzemi-tárlatok.

18 Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó kezdeményezés volt a Móra Ferenc Múzeum 1953 tavaszán rendezett új kiállítása: „A múlt és a jelen Szeged képzőművészetében" című 13 Képzőművészet Baráti Köre Szegeden. Délm. 1949. ápr. 23. 14 Híd-kiállítást rendeznek a szegedi képzőművészek. Délm. 1948. nov. 18. 15 Ma nyílik Szegeden a szovjet grafikai kiállítás. Délm. 1950. ápr. 16. 16 Vasárnap délelőtt tíz órakor tartja meg előadását Ék Sándor elvtárs. Délm. 1950. máj. 6. 17 (Bényi László): Népünk szolgálatában. A szegedi múzeum újjárendezett képtára. Délm. 1950. aug. 26. 18 Szelesi Zoltán: Képzőművészeti kiállítás a szegedi üzemekben. Délm. 1953. febr. 5. 166