A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Szelesi Zoltán: Szeged új képzőművészetének bibliográfiája 1945–1960

politikai okokra vezethető halálát a múlt rendszer „szerelmi gyilkosságként** könyvelte el. Művészetük, melyet a szülőföld szeretete és a Szeged-vidéki dolgozó ember ereje ihletett meg, szerves tartozéka nemzeti festészetünk egészének. I Ha Szeged képzőművészetének felszabadulás utáni helyzetét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy helyi kulturális életünk gazdagításában festőink és szobrászaink jelentősen kivették részüket. Az országban itt indul meg legelőször a művészeti élet.. Már 1944 decemberében megalakult Szegeden az Írók, Újságírók és Művészek Szabad Szakszervezete. „A megmozdulás — amint a híradásból kitűnik —, a szabad szakszervezetbe tömörült kétkezi munkások kezdeményezésére történt."

1 A vezetőség tagjai: Erdélyi Mihály, Dinnyés Ferenc és Vinkler László festőművészek elhatározták,. hogy legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy Szeged képzőművészeti életét fellendítsék. Három hónappal később, 1945. március 15-én, születő szocialista kultúránk еЫ> hírnökeként, a Szabad Szakszervezet rendezésében megnyílt Szeged, a „Demokratikus Magyarország Első Képzőművészeti Tárlata". A kiállítás célja, „. . . hogy a. szélesebb néprétegekkel, amelyek eddig nagyobbára el voltak zárva a műélvezetektől, megismertesse a szegedi képzőművészek alkotásait és felhívja figyelmüket, érdeklődésüket a művészetekre. Arra is törekszik a kiállítás megrendezésével, hogy Szegedet képzőművészeti centrummá emeljék."

2 A tárlaton: Dinnyés Ferenc, Erdélyi Mihály, Forgács István, Gábor Jenő, Kormos István, Lehotay Mátyás, Mihály István, Noel Ferenc, Pintér József, Szőke Győző, Tápai Antal, Tápai Lajos, Tóth Gyula, Vanek Ferenc, Vinkler László és Vlasics Károly vettek részt. A lelkes kollektíva közül az évek során egyesek lemorzsolódtak, vagy sajnálatos módon — mint Dinnyés Ferenc — elhunytak, azonban a tagok többsége ma is itt élő, alkotó művész. A felszabadulás utáni első tárlat sikerét jól tükrözi az a tény, hogy nyitvatartási idejét, a nagy érdeklődésre való tekintettel, meg kellett hosszabbítani. A közönség igényére helyi képzőművészeink ez évben még két kiállítást rendeztek. Mindez azt bizonyítja, hogy a szép képeket és szobrokat szeretik és kívánják a tömegek és nem rajtuk múlott, hogy eddig nélkülözniük kellett. Első képzőművészeti rendezvényeink a régi és az új harcát, a vajúdás állapotát mutatják. Ez tükröződik többek között a Dél-Magyarország 1945. március 25-én megjelent cikkéből is, mely e tárlattal foglalkozik. „A kiállítás anyagában — olvashatjuk e cikkben — sokféle stílus mutatkozik meg. Sok a fiatalos, nyugtalan formakeresés. Megállapodott művészeti iránya alig egy-két festőnek van. A képek között felbukkan egy-kettő, mely szakít a l'art pour l'art elvével és irányzatot visz a művészetbe."

3 A fejlődés útja valóban nem mutatkozott könnyűnek, s a kezdeti évek helyi képzőművészeti állapotát a bizonytalanság jellemezte. A Tisza-parti város megváltozott életének realista módon történő ábrázolása még sok művészünk számára kialakulatlan feladat maradt. 1 Megalakult az Írók, Űjságírók és Művészek Szabad Szakszervezete. Dél-Magyarország (továbbiakban: Délm.), 1944. dec. 6. 2 Március 15-én nyílik meg a szegedi képzőművészek kiállítása. Délm. 1945. márc. 9. 3 (— i.): A szegedi Írók, Űjságírók, Képzőművészek és Színművészek Szabad Szakszervezete színvonalas és érdekes kollektív kiállítást rendezett a DISZ székházában. Délm. 1945. márc. 25. 162