A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Sándor: Palánk

kalitkában fülemülék és beszédes mátyásmadarak éltek, amik kedélyesen lebetyározták az érkező vendéget. Nagy kutyák egészítették ki a társaságot, amelyek a nagy macskákkal állottak kitartó háborúban. A tetőket nagy fényes farkukkal büszke pávák söpörték és csúnyán kiabáltak. És öreg vendégfogadósok jártak-keltek az utasok, kocsisok és mindenféle állatok között és szép kasamadinereket mondtak, és ha olyan olcsó volt is a fogadójuk, hogy ráfizettek, hát akkor is csak csinálták tovább ezt az életet. Főnöki jelvény gyanánt aranybojtos házisapka volt a fejükön, a zsebükben pedig hosszú, ezüst tubákos szelence, abból kínálták reggeltől estig az arra alkalmatos embereket." A Feketesassal átellenben, a Feketesas és Károlyi utca sarkán ma is áll a régi Hételektor, másként Hétválasztó épülete. Ezt a vendéglőt, illetőleg kávéházat főleg bennszülöttek látogatták: Erdélybe, a régi „Oláhországba"', Szerbiába is fuvarozgató nagykocsisok, disznóvágók, mészárosok, hajósgazdák, superok, cincárok, azaz juhvágók, szappanfőzők, különféle kupecek, mesteremberek, akik itt szerezték a világról való értesüléseiket. Ugyanis a Pest—Szeged—Temesvár között közlekedő gyorsparaszt, vagyis gyorskocsi vállalat fogata a Hétválasztó előtt szokott megállani. Ilyenkor a vendégfogadó kis házi harangját meghúzták, mire a lacikonyhából, nagypiacról, környékbeli boltokból összesereglettek a kíváncsiak, hogy híreket halljanak az utasoktól, főleg a kocsistól, aki régi ismerősük volt. A Hétválasztó mellett volt már a XVIII. században is virágzó Arany sas és Arany páva fogadó, hatalmas beszálló udvarral, főleg a nép fiai, így a tanyaiak számára. Az Aranypávában volt a pávaparlament, ahol az első világháború előtt a 48-as képviselők és korteseik a tanyai néppel hetipiacos napokon találkoztak. A valamikor igen jómódú juhászok is itt tartották gyapjúeladás, illetőleg vásározás után hangos dáridóikat. Az Aranypáva régi gazdájáról egyébként régi öregek azt beszélik, hogy Rózsa Sándornak, betyároknak és pusztai embereknek a legjelesebb orgazdája volt. Itt, a Feketesas utcában, a mai Vasúti Üzletigazgatóság helyén elterülő, Ferencpiac néven emlegetett szénapiacon volt a hetelőkocsma, vagyis a hetelőre rendelt parasztok várakozóhelye. „1848-ig — írja a szögedi magyar néven is emlegetett Beck Pista, akinek alakját többek között Móra Ferenc is megörökítette — a szabad királyi városok polgári előfogatot nem tartoztak kiszolgáltatni, azért a vármegyei jobbágyok rendeltettek be Szegedre, hogy az itt keresztül utazó katonatiszteket, hivatalnokokat innét a legközelebbi állomásig elfuvarozzák. Ezek az előfogatos parasztok ...a hetelő kocsma udvarán, az állás alatt dángubáztak ( = ácsorogva várakoztak), várva az érkező vendégeket, akik a városházánál jelentkezvén, a városi kvártélymester által vezettettek a hetelő kocsmába." A név onnan származik, hogy ez a jobbágyi szolgálat hetenként váltakozott a környékbeli faluk között. A Palánk régi vendégfogadói közül ismeretes még az ötpacsirta a mai Oroszlán utcában, a Fehérköröszt a Somogyi utcában, a romantika Rousseau kultuszára utaló Vadembör a Dugonics téren, a Háromkirály a mai Klauzál téren, a Háromkorona a zsidótemplom táján. Ez utóbbi két név a napkeleti Háromkirályokra, a vendégfogadósok és utasok ősi, középkori védőszentjeire utal. Róluk kapta nevét a Háromkorona, a víz után Korona (napjainkban pedig a Hajnóczy) utca. A kávéházak közül a következők híre maradt fönn: Unikornis (= egyszarvú), Palatínus, amelynek emlékezetét a mai Nádor utca őrzi, az elnevezés pedig a reformkorra, József nádor idejére emlékeztet. Az egykori Templom téren álló Zrínyi kávéház nevét az abszolutizmus hazafias borongásai ihlették. Különösen híres volt az Aranyoroszlán, az Oskola és Oroszlán utca sarkán. Itt darvadozott Petőfi Zoltán, 154