A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

a tutaj már-már elrántotta a biiszkést, a büszkét kihúzta a földből és pár lépés után újból belenyomta. „Előfordult, hogy nem sikerült mögfogni a fát, akkó mögfogtuk jnásutt" — hallottam Török András tutajostól. Rendszerint szirtalfozn fogtak ki, a szirtnek az alsó vagy felső végén, mert porondnál estétől reggelig kiapadhatott a víz a tutaj alól. Út közben mindig „farral'" fogták ki a tutajt, keskenyebb elejét a víz azután part mellé sodorta. Másként történt a kikötés nagy víznél, amikor a folyó elöntötte a szirtokzx és kiáradt az ártérre. Ilyenkor a tutajt orral nekieresztették egy élőfának, mikor a fához közel értek, ráfogtak a kötéllel egyet a fára, egyet a tutaj elején, a második hevederbe vert bikaszögre, a másik bikaszögnél pedig „rajzoltak a kötéllel", amíg megállt -a tutaj. A tutaj farát azután a víz kihajtotta a part felé, a többi fához. Egyébként Abb. 5. kép. A superok deszkát fűrészelnek Die Schiffbauer sägen Planken 123