A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

А В helyiségnek ÉK-i végében, F2 főfal folytatásában az 50 és 59. szelvényekben szintén megtaláltuk a falakat, úgy látszott, hogy az összefüggés a két helyiség; között zavartalan. Ennek az újabb helyiségnek csak részben találtuk meg a DK-i és Fi jelzésű falát. Ez is téglalap keresztmetszetű vályúban elhelyezett talpgerendás helyiség lehetett, mert a 60—61. szelvények határán 1,20 m hosszúságban megszenesedett gerendát bontottunk ki. Az eddigi helyiségekhez hasonlóan a talpgerenda itt is mészhabarcsba volt ágyazva, amely alatt terméskő szolgáltatta a biztonságos alapot. Az F2 főfal meghosszabbításában, ezen újabb helyiségben megtaláltuk az ÉNy-i oldali falrészt. Itt azonban csak lerakott és összefüggő terméskő falrészt találtunk. Az újabb helyiségnek DNy-i fala а В helyiségnek is egyben hosszanti főfala. Tehát ennek az újabb helyiségnek a DNy-i főfala nem más, mint az Fi főfal. Igaz, hogy a két helyiséget összekötő főfalnak az ÉNy-i része teljesen hiányzik, s a két helyiség között a falrészen mintegy 2 m hosszúságú falrész hiányzik. Ezt az újabb helyiséget С helyiségnek neveztük el, amelynek DK-i végfala nem áll merőlegesen az itt talált talpgerenda irányát véve figyelembe, az Fi főfalra. De nem vízszintes ennek а С helyiségnek Fa jelzésű ÉK-i oldali főfala sem. A helyiség DNy-i falának hossza 5,50 m, az ÉNy-ié 3,20 m, az ÉK-ié 5,50 m, végül a DK-ié 3,60 m. Ezek szerint ez a helyiség szabálytalan téglalap alakú. A lesározott padlószintet az északi sarokban, a helyiség falai mentén mintegy 70—120 cm szélességben találtuk meg. A padlószint az F2 főfal mentén keskenyebb, de mindenütt összefüggő. A helyiség: alapjai szürke agyagból vannak döngölve és erre jött a szoba lesározott ugyancsak szürkeagyagos padlószintje. А С helyiségből ÉK felé egy újabb helyiség kapcsolódik. A két helyiség között ajtó állott, az F3 fal közepetáján. Ezt határozottan megállapíthatjuk, mert ezen a. helyen az újabb, D helyiségben bedőlt ajtó megszenesedett maradványai kerültek kibontásra. A megszenesedett deszkadarabokon megtaláltuk az ajtó vasalásait, sarokvasát, igen sok szeggel. Megállapítottuk, hogy az ajtó deszkáit alul és felül haránt deszkákhoz szegezték és a két deszka között átlós irányú hevederdeszka erősítette magát az ajtót. Az ajtónak megszenesedett deszkáiból egy részletet a XX. ábránkon mutatunk be. Ugyanennek az ajtónak vasalását a XXXVII. tábla 1—9. ábráin látjuk. Az ajtón pánt is állott, amelynek képe a XXXII tábla 12. ábráján látható. A pánthoz tartozó füles szeg ugyanezen a táblán a 14. ábrán látszik. Az ajtótól balra az. F2 főfal folytatásában ÉK felé csak a döngölt szürkeagyagos alap látható és ennek kis részén, mintegy 70 cm hosszúságában megvan még az a habarcsréteg, amely a vályú alakú téglalap keresztmetszetű boronástalphoz kapcsolódott. Ugyanennek a helyiségnek nyugati sarkában 15—20 cm vastag mészréteget találtunk. Feltehető, hogy itt az alapfalak és a bedőlt, talán mészkövekből készült felmenő falrészei annyira átégtek, hogy az egykori mészkövek mésszé égtek. Ez a mészréteg 100X165 cm területen került kibontásra. A D helyiségnek déli sarkában, az Fi fal meghosszabbításában megtaláltuk a megszenesedett talpgerenda darabjait. Ezek is vályúszerű mélyedésben, mészhabarcsba voltak ágyazva. E fal mellett, a helyiségen belül, de még az 51. szelvényben az eredeti padlószintet is megtaláltuk, mintegy 1,5 m

2 területen. A padlószint vörösre volt égve és ezen bezuhant gerendadarabok mellett égett szalmacsomókat is találtunk. Ebből arra kellett következtetni, hogy a tetőt szalmával fedték és ennek maradványait sikerült kibontani. Egy csomó ilyen szalmapernyét vizsgálat céljaira elszállítottunk. Az Fi fal DK-i oldalán, a 42. szelvényben nagy mennyiségű téglatörmeléket találtunk, amelyek három különböző csomóban voltak egymás mellett. Ugyanebben a szelvényben Fi fal folytatásaként megtaláltuk a talpgerendák alá rakott nagyobb 94