A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)
Juhász Antal: Vízimalmok a szegedi Tiszán
de az utóbbiak közül 5 nem lisztet, hanem paprikát őrölt. 16 A századfordulóra ezekből is csupán 10 maradt: 7 az alsóvárosi, 3 a felsővárosi Tisza-parton. 17 A XX. század első évtizedében - egy idős molnár emlékezete szerint 1908-ban - egy hatalmas vihar ismét megtizedelte a vízimalmokat az alsóvárosi részen. A régebben épített malmok nem bírták az időjárás viszontagságait és elsüllyedtek. 18 Az utolsó írásos megemlékezés még működő szegedi vízimalmokról tudomásunk szerint 1914-ből való: számuk a statisztika szerint ekkor 9 volt. 19 Legtöbbjükben ekkor már nem gabonát őröltek, hanem Alsóvároson, a Boszorkányszigetnél levő malmokban paprikát, a felsővárosi és tápai malmokban pedig kukoricát. Idős falusi emberek, akik ragaszkodtak a megszokott korpás liszthez, búzájukat még ekkor is vízimalomban őrlették, de ilyenek egyre kevesebben maradtak. Az utolsó időkben, amikor már nem volt állandóan őrölnivaló, Iván Pista bácsi, a Lippai fatelepnél horgonyzó vízimalom molnárja borsot és cimetet őrölt a szegedi nagykereskedőknek. „Volt rá eset, hogy egy nagy zacskó cimötöt vitt haza a gyerököknek a Pista bácsi." 20 A vállalkozás azt mutatja, hogy az utolsó vízimolnárok minden lehető módon megpróbálták fenntartani malmukat, amíg csak tudták, pedig a vízimolnárság akkoriban már eléggé szűkös kenyeret nyújthatott. Mit tudnak a mai öregek az utolsó szegedi vízimalmokról, hogyan és mikor tűntek el azok a szegedi Tiszáról? - Az idősebbek emlékezete még a múlt századba viszszanyúlik. Akkor - úgy mondják - 8 malom őrölt a Boszorkányszigetnél, 6 a felsővárosi Tisza-parton és 2 Tápé alatt. Valóban, ez az adat egybevág Kovács János 1895-ös feljegyzésével. Később, az 1900-as években a Boszorkányszigetnél már csak 3 malom őrölt, ugyancsak 3 Felsővárosnál és 1 Tápén. 21 Az egyik alsóvárosi vízimalomnak Csonka Bukusza Tanács Ignác, a híres bőrdudás volt a molnárja, akinek az emlékét Juhász Gyula szép költeményben tette örökéletűvé. A Bukusza-családban éppúgy, mint másutt is, öröklődött a molnármesterség, és így testvére, Csonka Vince és annak a fia is vízimolnár lett. Egy másik malom Dóczi Józsefé volt. Ezeket a malmokat a paprikaőrlés tartotta fenn egészen az első világháború idejéig. Bár ebben az időben Alsóvároson már működött több gőzerővel hajtott paprikamalom, a paprikaőrlést részben még a vízimalmokban végezték. Az alsóvárosi paprikakufák azért kedvelték jobban a vízimalmi őrlést, mert a vízimolnárok finomabbra meg tudták őrni a paprikát, és az nem vesztette el zsírtartalmát. A vízimalomban őrölt paprikát őrlés után megszitálták, ezt rendszerint a paprikakikészítő lánya csinálta. Ma is élnek Alsóvároson parasztasszonyok, akik hajdan a Bukuszáék vagy Dóczi József vízimalmán paprikaszitálók voltak. 22 A felsővárosi vízimalmok két helyen horgonyoztak: a régi sóházak előtt, és a volt Lippai fateleptől kb. 50 méterre levő „rámpánál". A múlt század végén - amikor itt még 6 vízimalom kereke forgott - 3 volt a sóházaknál és 3 a Lippainál. A sóházak előtt őrölt egy Talpay nevezetű molnár, aki aratás után rendszerint elvitte a vízimalmát Tápéra, a tápaiak búzáját őrölni. 23 A volt Lippai fatelepnél ma is megvan a töltésről a Tisza árterén keresztül a nyári mederhez vezető lejáró, amit a nép „mónár16 Kovács János: Szegedi emlékek. Szeged. 1895. 112. 17 Kovács János: Szeged és népe. Szeged. 1901. 18 Adatközlő: Dobó Ignác molnár, szül.: 1875. Alsóváros. 19 Sziits Mihály: Szeged mezőgazdasága. 1914. 346. 20 Adatközlő: Sárosi Péter vízimolnár, szül.: 1886. 21 Adatközlők: Dobó Ignác molnár, Szeged-Alsóváros; Sárosi Péter vízimolnár, Felsőváros; Ilia Mihály földműves, Tápé, szül.: 1876. 22 Dobó Ignácné Bozsó Erzsébet, szül. 1883. és Hajdú Józsefné, szül. 1895. 23 Csányi Pál halász, szül. 1890. Felsőváros. 9* 131
