A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

3 Károlyi még 1895 tavaszán, érettségi vizsgája előtt megismerkedett egy Szeged környéki, Budapesten tanuló műépítészhallgatóval, Ratkovics Mihállyal, akire a festő szilárd emberi és művészi magatartása később is nagy hatással volt. 1895-1903-ig Károlyihoz intézett leveleiből,

9 sok érdekes adat tűnik ki a festővel kapcsolatban. A jól kereső pesti műépítésszé vált Ratkovics kezdettől fogva szeretettel támogatta ínségesen élő szegedi művész-barátját, hol pénzzel, hol élelemmel, hol könyvekkel. Festéket, vásznat és általában a szükséges festőfelszereléseket éveken át rendszeresen ő küldte Károlyinak Budapestről. Ezen kívül ügyes-bajos fővárosi dolgait is mindig készségesen elintézte neki, és hosszú levelekben számolt be a „Tisza-parti remetének" a budapesti tárlatokról. Ratkovics, aki a nagybányaiak 1898-99-i fővárosi kiállítását megtekintette, ezzel kapcsolatban Réti István képeiről, melyek egyike Károlyit ábrázolja, ekként ír: „Réti néhány illusztrációja Bródy »Ezüst kecske« című művéhez oly sötét, hogy alig látható, különösen, mert direkt megvilágításban, a fényt nagyon vissza veri. Képei hamar elfognak veszni, ha ily nagyon sötéten dolgozik, különösen, ha aszfalttal. Hát te is szerepelsz, mint illusztráció? Tagadhatatlan, hogy téged festett le Réti."

10 Fővárosban élő barátja közvetítésével Károlyi 1898 nyarán, néhány tanulmányát mellékelve, folyamodványt nyújtott be a budapesti Képzőművészeti Társulathoz, hogy külföldi tartózkodását biztosító ösztöndíjban részesülhessen. Próbálkozása azonban nem járt eredménnyel, az ösztöndíjat másnak ítélték oda. Félév múlva szülővárosának, Szegednek első ízben adományozott 1000 koronás művészeti Ferenc József-díját ő is szerette volna elnyerni, de ez nem sikerült. Az öt pályázó: Károlyi Lajos, Kendelhoffer Ferenc Károly, Nyilasy Sándor, Tóth Molnár Ferenc és Zombory Lajos közül az utóbbi lett a nyertes." A gyenge fizikumú Károlyit nemcsak lelkileg, de egészségileg is próbára tették az ösztöndíjak megszerzésének sikertelenségei. 1899 koratavaszán hetekig betegeskedett gyomrával, ami az izgalmak mellett, a rendszertelen étkezésből kifolyólag romlott el. Érzékeny gyomra egész életén keresztül sok gondot okozott neki. Ettől kezdve vált vegetáriánussá. A húsfélékről lemondva haláláig főleg gyümölcsöt és növényi eredetű ételeket fogyasztott. 1918 nyarán egy pesti újságíró megkérdezte tőle: igaz-e, hogy már huszonkét éve nem eszik mást csak gyümölcsöt? „Igaz - j"elélte Károlyi -, nem eszem mást mint gyümölcsöt. Azaz nagyritkán, ha muszáj, ha nem lehet mást kapni, ettem már kenyeret, ittam tejet. De mindig nagyon beteg vagyok ntánna."

12 Szegeden, 1911-ben többen csatlakoztak a festőhöz, vegetáriánus elveket vallva.

13 Igénytelen életmódja révén, pénzre alig volt szüksége. Azt a keveset, ami életminimumát biztosította, utóbb megkereste Hollósy mellett, mert ő festőiskolája ad9 Ratkovics Mihály Károlyihoz címzett 54 darab levelét a Móra Ferenc Múzeum őrzi. E leveleken kívül szintén a szegedi múzeumban vannak Károlyi Lajos följegyzései, melyeket a művész kisebb-nagyobb füzetekbe 1902—1927 között írt. Tartalmukat tekintve egyrészt erkölcsfilozófiai megállapítások, másrészt a festészet mesterségbeli kérdéseire vonatkozó följegyzések. Ezeket Károlyi sokszor egyéni variációja gyorsírással rögzítette le, melyeknek nagyrészbeni megfejtését kitartó türelemmel a művész egyik volt tanítványa, Tóth' István Jenő végezte el. 10 Ratkovics Károlyihoz írt 1899. febr. 5-i leveléből. 11 Szeged művészeti díjának nyertese. Szegedi Híradó (továbbiakban: Sz. H.) 1899. febr. 17. 12 Károlyi Lajos sikere a fővárosi sajtóban. Szegedi Napló (továbbiakban: Sz. N.) 1918. szept. 19. 13 Barabás Béla: A szegedi növényevő kolónia. Sz. H. 1911. okt. 150