A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Trogmayer Ottó: A Szeged-nagyszéksói bronzöv

Kőszegi Frigyes tanulmányában részletesen foglalkozik a csabrendeki temető kronológiájával.

5 Feltételezi, hogy a csontvázas sírok, a temető legkorábbi csoportjához tartoznak. Megállapítja, hogy a temető egy helyi halomsíros csoport sajátja, amely kezdetben csontvázasán temetkezett, és csak később tért át a hamvasztásra. Már egyes sírokat is а ВС periódushoz köt. Bóna a csabrendeki diadéma időrendjét vizsgálva megállapítja, hogy a fejdísz a későbronzkor első periódusához kapcsolható.

8 A sírban talált leletek, — hullámos testű tű, karperec, spirálcsövek alapján, ausztriai analógiákkal, a Reinecke B/2 időszakhoz kapcsolja a leletet. Díszítőelemei alapján, a kérdéses tárgyat a bogárzói urnához, valamint a vele egykorú karpereceken, és egyéb fémtárgyakon gyakran előforduló íves füzérdísz által vele egykorúnak jelzett leletekhez köti. Roska Márton a tetétleni kincs vizsgálata során megállapítja, hogy az ott előkerült, a mi tárgyunkhoz rendkívül hasonló díszítésű bronzöv korát a IX—

VIII. századnál előbbi időre nem datálhatjuk.

7 Ezt az állítást azonban mind Bóna,

8 mind Willvonseder

9 számunkra megnyugtató módon helyesbítették. Willvonseder a siedingi övet a B/2 időszakra datálja, és analógiaként felsorolja a tetétleni, csabrendeki, és hetényi öveket. Időbeosztásának alapjául a sírból előkerült átfúrtnyakú tűt veszi. Megerősíti beosztását a hetényi síregyüttes is,

10 amelyben szívalakú csüngők, nyitottvégű karika, félgömbformájú tutulus, és spiráldíszű gyűrű került elő az övvel. Willvonseder az ilyen jellegű öveket kifejezetten magyarországi típusúnak tartja. A siedingi halomsírban a halott kőkörrel volt körülvéve, az öv, mintegy 40—50 év körüli nő csípője körül helyezkedett el, úgy, hogy a végén levő kampó az övön levő egyik lyukba kapcsolódott.

11 A nagyszéksósi bronzöv időrendi helyzetét az ismertetett analógiák pontosan tisztázzák. Az öv formailag, és technikailag szinte pontos megfelelője a csabrendeki, tetétleni, siedingi öveknek, illetve a csabrendeki diadémának. Ezeket a tárgyakat ismertetőik megnyugtató módon kötik a Reinecke В azaz B/2 periódushoz. Feltételezzük, hogy a tetétleni öv is ehhez a korhoz tartozik, mert a „Leletegyüttesben" előforduló tárgyak nem egykorúak. A csabrendeki öv és diadéma, valamint a siedingi öv csontvázas sírból került elő. Területünkön azonban, a halomsíros csoport már egy későbbi átmeneti korszakban él, amikor a halotthamvasztás szokása is megjelenik. Ügy véljük, hogy a nagyszéksósi öv valamivel fiatalabb a csabrendeki és siedinginél, egyrészt területi elhelyezkedése, másrészt technikai magasabbrendűsége miatt. Mindezeket figyelembevéve, az öv korát a Reinecke féle В periódus legvégére soroljuk.

12-13 „ _ , Trogmayer Otto 5 Kőszegi Frigyes: Adatok az urnasírok kora (HA—B) magyarországi kialakulásához, és fejlődéséhez. Sajtó alatt. 6 Bóna István: Bronzkori övkapcsok és diadémák. Arch. Ért. 1959. 49—57 p. 7 Roska Márton: A tetétleni bronzkincs. Dolg. 1928. 244—250 p. 8 Bóna i. m. 9 Willvonseder, Kurt: Die Mittlere Bronzezeit in Österreich. 137 p. 10 Uo. 138 p. 11 Uo. 397 p. 12 Az öv zárószerkezete azonos a Bóna által ismertetett bronzkori övkapcsokéval. Feltételezhetjük, hogy itt egyenes fejlődés történt, a kampósvégű bronzöv a korábbi, bronzkori övkapcsok illetve övek továbbfejlődött formája. Ugyanakkor azt is feltételezzük, hogy az előkelő női(?) — vö. siedingi sír — viselet tartozéka lehetett. 13 A rajzokat Saliga László, a fényképet Készei Péter készítette. 55