A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön

69. Paszab-Hordozó dűlő, nyíregyházi j. A rézkori temető anyagával került elő egy behúzott peremű kiöntőnyílásos töredék, amely formája után a bükki művelődési körbe tartozik. A kiöntős edény formája nem a klasszikus bükki törzsterület jellemzője, hanem a bükki hatásnak tartott és az Alföldre került anyagban találjuk meg tökéletes analógiájukat.

69 Ez a forma az alföldi vonaldíszes kerámia jellemző darabja és a szilmegi csoportban is előfordul. Kifejlődésében szerepet játszhatott a dudoros edény, ennek átlyukasztása hozta létre a formát. Ebből fejlődött ki a bükki típus határozott csővel ellátva, öntözőrózsás képzéssel. 70. Ibrány, nyíregyházi j.

70 Bleyer Béla ajándékából őriz egy edényt a Déri Múzeum 33/1928. ltsz. alatt. Az edény kissé kihajló peremű csupor. Felületét függőleges sorokba rendezett egyenes tűzdelt vésések díszítik (III. 23.). Anyaga durva, szürkésbarna M: 12, Szá: 13 cm. Az edényben a leltárnapló bejegyzése szerint kevés égetett embercsontot észleltek. 71. Kisvárda-Darusziget, kisvárdai j. A korarézkori temető anyagával került a nyíregyházi múzeumba néhány cserép, amelyet vonaldíszes és a festett kerámiai anyaggal mutatnak egyezést. A két hólyagdudoros oldaltöredék, a benyomott plasztikus díszítések az edény felületeken, tökéletes analógiái a szilmegi anyagnak. Az egyik virágcserép alakú edényből származó töredéken a peremből induló csúcsával lefelé álló plasztikus háromszög dísz van. amely a Szántay halom festett töredékein fordul elő. A háromszögalakú plasztikus díszítést elkorcsult állatfejnek lehet tekinteni, esetleg arcábrázolásnak, amelyek a vonaldíszes kerámiára jellemzőek. 72. Szamossály, csengeri j.

n Sőregi János 1937-ben végzett terepbejárása hozta felszínre az alábbi lelőhelyeket, amelyek a szamossályi rét közelében feküdtek. A felvett 5 gödör., illetőleg lelőhely anyagát Szamossály gyűjtőnév alatt összetartozhatóságuk alapján tüntetjük fel. Az anyag a Déri Múzeumban van, 112/1935, 37/1937. 1—5 ltsz. alatt. 1. Az egyik lelőhely Újlaktól DK-re fekszik a Szamos-parton. A felszín alatt 350 cm mélyen 2 m széles gödör metszetét figyelte meg Sőregi.

72 A hamuval, égett sártapasz töredékeivel kevert töltelékföldből, durva anyagú díszítés nélküli és néhány vörös iszapolású cserép került elő. Az anyagban hólyagos dudor is van. 2. A Szamos jobb partján a szamossályi révtől D felé 150 m-re 2 gödröt talált Sőregi. Az egyik (jelzése: 2) 3 m mélyen 5 m hosszú, 120 cm vastag elszíneződésű lakógödör hoszszanti szelvénye. A cserepek vöröses színűek, világos okker iszapmázzal fedettek. A legtöbbjük festett. Az iszapmáz alapon széles feketesávos festés látható. A félgömbölyű vagy kis kihajló peremű formákon gyakori a kerek bütyök. A durva kidolgozású anyagon csípett díszítés, ujjbenyomással tagolt perem és bütyökfogó található. A másik gödör (jelzése 3.) az előbbitől 20 m-re volt, szintén a jobbparton, így egy telephez való tartozásuk biztos. Anyaga teljesen azonos az előbbivel. Erről a lelőhelyről származik az 1935-ben bekerült anyag (ltsz. 112/1935), amelyet Csiszár Árpád egyetemi hallgató gyűjtött össze. Az anyag kidolgozásban, színben szinte azonos, a festésben azonban különbség mutatkozik. Míg a Sőregi által talált kerámián a széles sávos fekete festésű csőtalpas formák a jellemzők, addig az utóbbi anyagon a vörös alapra mártott fehér festett egyenes vonalú vékonysávos festés tűnik ki, amely a Polgár-csőszhalmi festett kerámiához kapcsolja. A harmadik lelőhely a Szamos balpartján fekszik, szemben a 2. lelőhellyel. Sőregi itt találta a 4. és 5. számmal jelzett lakógödröt. Mindkét gödör leletanyagában az alacsony csőtalp, hólyagos és dudoros edényoldal a legjellemzőbb és azonos az 1.—2. sz. lelőhely kerámiájával. 69 Csépa, Bodrogkeresztúr. 70 Kutzián L: Körös kultúra, Diss. Pann. 23. 36. 1. 71 D. J. 1937. 62. 1. 72 D. J. 1937. 60—61. 18. kép. 38