A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)
Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön
zug díszítéssel. Vörösesbarna színű (III. 8.). Ritkább díszítő elem a párhuzamos karcolt díszt átütő függőleges pontsor (III. 7.). A halom anyaga egyöntetűen a vonaldíszes kerámiára jellemző. A peremek alatti párhuzamos záróvonaldísz, az íves és szegletes zárt mélyítés az uralkodó. 50. Balmazújváros (Hortobágy-Víztároló). 53 A hortobágyi víztároló medence É-i sarka mentén őskori településnyomokról van tudomásunk. A területről származó anyag szórványos és 1935. szeptember 7—11 között végzett ásatásból származik. A Sőregi által közölt vázlaton az {7-jelzésű 150 cm hosszú, 140 cm mély gödör tartalmazott tisztán őskori anyagot, amelyből 9 különféle cserepet, állatcsontot gyűjtött be. A zömében díszítés nélküli házikerámián túl néhány szegletes vonalmintás cserép volt közte. 51. Balmazújváros (Hortobágy-Zámpuszta). 54 Az Árkus balpartján a Faluvég halmával átellenben 1907-ben ásatott Zoltay. Az előkerült telepanyag íves vonaldíszű, vékonyfalú töredékeket, szegletes vonalú mintázott cserepeket tartalmaz tagolt, benyomott bütyökfogovai (III. 13—14, 17.). 1905-ben került a debreceni múzeumba egy vastagfalú töredék ujjbenyomásos díszítéssel (III. 16.). E telepről származik egy háromszögfejű női idol (III. 15.), amelyet Csalog J. közölt. 55 52. Balmazújváros (Hortobágy-Gyökérkút). A hortobágyi öntöző főcsatorna földmunkálatainál Gyökérkút állomás közelében figyelt meg Sőregi J. őskori lelőhelyeket. A begyűjtött szórványos anyag 21/1949. 1. Itsz. alatt található a Déri Múzeumban. A vastagfalú ujjbenyomásos díszű házi kerámia a Hortobágy jellegzetes kevert neolitikus kultúráját képviseli. 53. Balmazújváros (Hortobágy-Sámsonmajor). 1908-ban végzett kutatást Zoltay a majorsági föld ÉNY-i részén a III. sz. telepen. Az igen szórványos anyagból két kiöntőcsöves s egy vonaldíszes peremtöredék határozza meg a telep korát. Déri Múzeum Ltsz: 876—879/1908. 54. Balmazújváros (Hortobágy-Papegyház). 56 Lelőhelye a Papere melletti halom. Zoltay tárta fel 1910-ben. „Az erdő szélen a II— III— VI. árokban 70—100 cm között vastagon vörösre égett földet, pernyeréteget talált durva cserepekkel. A durvaművű cserepeken geometrikus széles és mély karcolások látszanak. Az 5. árok K-i végén kb. ott, ahol a laponyag a legmagasabb 2 m mélyen 150 cm széles sírgödörben hiányos csontváz feküdt. A sír rövidsége és a jobb lábszár elhelyezése arra enged következtetni, hogy zsugorított. Koponya táján ebben is leltem kis vörös festéket, a sírüreg fenekén mindenütt fehér, vörös és barna színű lenyomatokkal." 57 Az ásatás alkalmával kevés anyag került a múzeumba (Ltsz: 1069—1070/1910.). Az anyag vonaldíszes jellegű (III. 11—12.). 55. Balmazújváros (Hortobágy-Köveshalom). Lelőhelye az Árkus jobb partján Köveshalom és Féllaponyag között húzott kutatóárok. A leletanyag vastagfalú, kívül-belül élénk vörösszínű cserepek, széles ujjbenyomásokkal, lineáris karcolt díszítéssel. Déri Múzeum Ltsz: 510/1909. 56. Debrecen-Szabolcs utca. Kálmán István Szabolcs u. 4. sz. telkén nyitott homokbányából Sőregi János 1936-ban gyűjtött be leleteket, amelyeket a Déri Múzeum őriz 68/1936. ltsz. alatt. A leletanyag jellegzetesen vastagfalú, házi kerámiájában feltűnően sok a bütyökdíszes és ujjbenyomásos töredék. Jellegzetes formák a hengeres nyakú ujjbenyomásos nagyméretű készlettartó edény, alacsony átfúratlan csőtalp, a kihajló peremű vörösszínű tál a neolitikum végét jelzi és a szilmegi sajátságokkal egyezik. Ebbe a körbe való tartozását megerősíti egy kihajló peremű, jó kidolgozású töredék, amelyen középvörös alapon fekete szélessávos festés van. A szórványos anyag korbeosztását megnehezíti az a körülmény, hogy a telep 53 D. J. 1935. 67—69. 54 D. J. 1907. 31. 55 Csalog: FA 1955. VI. 11. 56 D. T. 1910. 24, 39—40. 57 Uo'40. }2
