A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: Móra Ferenc és a természettudomány

íróink közül Jókai, Gárdonyi, és Móra nyújtják a legtöbb természettudományos ismeretet az olvasó népnek. Következőkben, mint az író „nagy ablakos házá"-nak, a róla elnevezett szegedi múzeumnak kutatója megkísérlem, hogy betekintést nyújtsak Móra ouvre-jének természettudományos hagyatékába. I. A természetrajz-tankönyv író A fiatal Móra Ferencet 1896-ban, gimnazista korában, egy nyári vakáció alkalmával István bátyja társaságában ejti meg a pusztuló puszta homokbuckáinak s a Tisza ártér kolokanos, tünderfátylas morotváinak varázsa s ekkor érlelődik meg benne a gondolat, hogy természetrajz-földrajz tanár lesz.

2 Négy esztendőt hallgat a budapesti egyetemen, ahol legkedvesebb tanára Mágócsy-Dietz Sándor, a botanika profeszszora volt; az ő hatására vált Móra kedves tárgyává a növénytan. Mindig szívesen látogatta a növénytani, különösen a mikroszkópkezelési gyakorlatokat s azok közé a ritka tanárjelöltek közé tartozott, akik kirándulások alkalmával meg tudták különböztetni a rozsot a búzától.

3 Egyetemi éveinek nyomorúsága semmiben sem különbözött a többi, vidékről fölkerült paraszt- vagy proletár származású if jakétól. A hideg, töröttablakú hónapos szoba, a rongyos cipő, kopott ruha éppen úgy hozzájuk tartozott, mint az akkori úri Magyarország túlpartról való szemlélete, Móra esetében ehhez még a fiatal tapasztalatlansága járult, amikor még azt hitte, hogy a lexikonokban lakozik az emberi bölcsesség. „Fölkerültem az egyetemre és egyforma lelkesedéssel hallgattam Beöthy Zsolttól esztétikát, Gyulai Páltól magyar irodalmat, Lóczy Lajostól földrajzot, Mágócsy-Dietz Sándortól botanikát. . . Természetes, hogy ennek nem lehetett jó vége. Egy huszonhárom éves ifjúból, aki úgy eltékozolta az életet - komoly dolgot csak egyet csinált: félévig segédtanár volt - nem lehetett más, csak író, vagy múzeumigazgató .. ." Bár Mágócsy-Dietz professzor szívesen tartotta volna maga mellett asszisztensének a fiatal Mórát, de négy „eltékozolt" esztendő koplalása elég volt ahhoz, hogy otthagyja az egyetemet s elmenjen Felsőlövőre alapvizsgás tanárnak. A szülői ház körülményei is azt kívánták, hogy kereset után nézzen. Móra nem akart s akkora érdeklődési körrel nem is tudott volna specialista lenni. A tanári pályát akkoriban még mindig szabadabbnak tartotta, mint a „fehérköpenyes rabszolgaságot". De nem sokáig. Felsőlövőn fél évig működik, növénytant tanít a gimnáziumi ötödik osztályban. Első óráján a gabonaüszög spóráiról magyaráz: „mert láttam az osztálykönyvből, hogy az elődöm azokba bukott bele ..." Nehéz szívvel, mint mondja, félév múlva otthagyja ezt a pályát, melyet már a kezdetén megutáltattak vele. Pedig Móra Ferenc nevelő egyéniség volt. Erre volt „kárhoztatva" mint kiterjedt pedagógus-család tagja is. „Nem tudom, van-e olyan pedagógiailag terhelt család Magyarországon, mint a mienk. A testvérbátyám polgári iskolai igazgató, három fia tanító, egy fia középiskolás tanár, két lánya tanítónő, a húgom szintén pedagógus, az ura polgári iskolai igazgató, az egyik lánya tanárnő, a másik tanítónő .. ."

4 2 Móra István: Feri öcsém ifjúsága. Magyar Hírlap vasárnapi melléklete, 1935. március 10. 3 Móra F.: Díszpolgárság. (Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig, II. köt.) 4 Móra F.: Tankönyvekről с előadása gépírásos szövegéből. (Eredetije a szegedi Somogyi Könyvtárban.) 228