A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: A szegedi Móra Ferenc Múzeum herbáriuma

kékszínű, keretes lapocskákra ragasztva. A gyűjteménynek inkább muzeális becse van, (1955-ben özv. Grasselly Károlyné ajándéka révén került a múzeumba.) Egy másik régi gyűjtemény, VÁNKY JÓZSEF reáliskolai tanár 104 lapból álló gyűjteménye. Erről (nyilván később kerülhetett a múzeumba) Lányi Béla idézett munkájában nem tesz említést. A derék természetrajz tanár határozókönyve Hazslinszky, Willkomm, Maly vagy Gönczinek valamelyik munkája lehetett, mert egyik Poa (általam Glyceria maxima-nak határozott!) példányáról megjegyzi, hogy a határozó könyvekben nincs meg. 1880 augusztusában Csórván és a tanyavilágban, 1881 áprilisától augusztusig pedig Szegeden, ill. Újszegeden gyűjtötte növényeit. Gyűjteményének az az értéke, hogy feljegyzett néhány érdekes népies növénynevet: „szénamuhar" (Setaria glauca, Szeged), „borsókás perje", „fejes perje" (Poa bulbosa és compressa, Szeged), „tyúkvakító" (Adonis aestivalis, Hantháza), „kutyagolyó" (Solanum nigrum, Hantháza), „rózsagerely" (Geranium sanguineum, Szeged), „bugás kóró" (Sanguisorba officinalis, Bojárhalom), „budza" (Sambucus, Szeged), „farkas köröm" (Lotus siliquosus, Hantháza). Nem tudtam megállapítani, mikor s mily módon került a herbáriumba J. V. KoVÁTS 200 lapból álló kollekciója. Valamennyi Bécs (Wien) és környékéről származik. A gyűjtési idő sincs feltüntetve a cédulákon. THEODOROVITS FERENC erdőtanácsos 1899—1901—1903 években Királyhalma környékén gyűjtött. Gyűjtésének csak egy része kerülhetett a múzeumba, mert nincsen annyi, mint amennyit Lányi (275) munkájában felsorol. Itt említem meg Lányi Béla bensőbb barátai közül Kiss FERENC erdőtanácsost, a legnagyobb magyar erdészek egyikét, s CZÓGLER KÁLMÁNT, egykori gyűjtő társát és utódát a múzeum természettudományi osztályán. Mindkettőjük számos, homokról származó (Sövényháza, Alsó-Felső tanyavilág) növényét őrzi a herbarium, köztük az Androsace maxima budzsáki példányát, mely a cédula szerint mint Móra Ferenc gyűjtése került be az illatos, vadvirágos rétek szegedi kriptájába. Ha igaz, hogy valamely herbarium tudományos értékét a benne levő revideáló cédulák száma határozza meg, úgy elég, ha felsorolom, hogy gyűjteményünkben számos lapon Simonkai L., Degen Á., Jávorka S., Gáyer Gy. (Aconitum), Szabó (Knautia), Wagner J. (Centaurea), Rapaics R., Lányi B. (Solidago), Bihari Gy. (Rumex), Kupcsok S. (Rubus, Rosa), s a külföldiek közül Zahn (Hieracium), Murr, s A. Topitz (Mentha), H. Laus (Rubus) s még mások ellenőrző kézjegye található. Nem célom egyéb szegedi vonatkozású herbáriumok ismertetése, csupán megemlítem nemrég elhunyt szaktársam, TÍMÁR LAJOS gazdag gyűjtési anyagát. Néhány ezer Szeged környéki növény lap saját gyűjtésemből (1930-as évektől kezdve) a kolozsvári román egyetem növényrendszertani intézetében található. A volt Győrffyintézet hatalmas herbáriumának 1947-ben csak roncsait láttam. A mostani egyetemi gyűjtemény, nem utolsó sorban Bodrogközy Gy. szorgalmas gyűjtése révén, valószínűleg jelentős pótlást nyert. 206