A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)
Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön
Pest megye 3 1. Tápióság-Zsiger, monori j. A lelőhelyről Tompa F. közölt egy edényt, amelyet a vonaldíszes kerámiába sorol. A közölt mélytál felületét szegletes vonalú karcolások díszítik. 6 2. Pécel. 7 Reinecke közli a lelőhelyet, az anyag 1865 óta van a Magyar Nemzeti Múzeumban. A közölt cserépdarab a legjellegzetesebb zselizi díszítést mutatja. Szolnok megye 3. Szolnok környéke. Közelebbi lelőhely nélkül közölt Márton Lajos egy tömlőalakú kétszájú edényt. 8 Valószínű lelőhelye Szolnok-Paládicspuszta. Az ovális alakú edény középtengelyében 3 függőleges irányú bekarcolás fut végig a fenékig. A bemélyítések pontokban végződnek. Az osztó karcolást két helyen mindhárom vonalon egy-egy pont szakítja meg, amelyből két vonalból álló karcolt vonaldísz indul ki és kapcsolódik a másik oldalhoz. A kettős száj belső, illetőleg külső oldalát a szájnyílás felező pontjában négy pontban végződő karcolt vonaldísz fedi. Az edény magassága kb. 24 cm. 4. Szolnok-Villany telep. 9 1934-ben gátépítés alkalmával állítólag a villanytelepnél Szitkei Béla mérnök talált egy edényt, amely Balogh Béla letétéképpen került a szolnoki múzeumba. A hengeres nyakú edényen vízszintes nyílású kerek bütykök vannak. Az edény hasa a négy dudoros képzéssel szegletesedőnek ható alakot mutat. Az edényt vörös alapon fekete íves vonalú festés borítja. M: 12,2, Fá: 4 cm. A festés a Tócó-völgyi anyaggal (Szántai halom, László halom) mutat azonosságot s annak kísérő kerámiája alapján lehet beosztani a vonaldíszes kerámia helyi csoportjába. 5. Szandaszőllős—Pusztakengyel, szolnoki j. 10 Pontos lelőhelye a Szolnok-Szandaszőllősi országút pusztakengyeli elágazásánál a 103 magassági pont környéke. A Tisza árjától védett 96—103 tengerszint magasságú gáton Balogh Béla nagykiterjedésű őskori telepet rögzített 1926-ban. A szolnoki múzeumba került cserépanyag a vonaldíszes kerámia körébe tartozik, tiszai díszítő elemekkel (Ltsz: 54. 36. 1—10). A cserépanyagban találunk egy edényoldalból készült zeg-zugvonalakkal díszített orsógombot (II. 16), zárt szegletes vonalú karcoltdíszű (II. 18) ékalakú és párhuzamos, ívesen karcolt (II. 20) kisebb töredéket rácsmintával (II. 17). Egy nagyobb tál töredéke is van az anyagban, amelynek peremét sorban egymás alá elhelyezett bemélyített körök díszítenek (II. 19). A perem díszítésének e módja a mintázat nélküli vastagabb falu töredékeken nagyon gyakori, a vonaldíszes kerámia Folyás-szilmegi telepén. A tiszai kultúra textilmintáját edényoldal töredékek képviselik (II. 22). A lelőhely anyaga jellegében vonaldíszes kerámia, de a tiszai kultúrával való érintkezése folytán annak díszítő gyakorlatát átveszi. 6. Tószeg, Kénsavgyár, szolnoki j. A gyár építkezésénél Kaposvári Gyula telephelyet észlelt. A szolnoki múzeumba került leletanyag (Ltsz : 54. 37. 1—5.) a vonaldíszes kerámia keveredés nélküli anyagát mutatja, íves és szegletes karcolásokkal (II. 12—15). 7. Tószeg-Tiszakanyar, szolnoki j. 11 A Tószeg alatti Tisza kanyarnál a Király-úttal szembeni meredek part szakadékában Balogh Béla vonaldíszes kerámia telephelyét találta meg. 5 A Pest megyei lelőhelyek közé nem vettük fel Aszód, Vas téglagyárból (MNM. R. O. 17/1935) és az egri múzeumba került anyagot, amely jellege folytán akár a tiszaiba, akár a vonaldíszes kerámia körébe is beosztható. Kihagytuk a nagykőrösi lelőhelyet is (MNM. R. O. 7/1935), mert az anyag kevés és jellegtelen a biztos kormeghatározáshoz. 6 Tompa F.: 25. Jahre Urgeschichtsforschung. Bericht 1934. 5. Taf. 7. 12. Az edény őrzési helyéül Tompa az egri gimnáziumot jelölte meg. 7 Reinecke: Arch. Ért. 1896. 294. 4. ábra. — Közölve még: Arch. Közi. 1865. 48. 3. L 8 Márton L.: Arch. Ért. 1909. 156. 2—3. á. 9 Csalog J.: FA 1955. 37. VI. t. 3. 10 Adattár 68. Sz. I. 11 Adattár 68. Sz. II. 20
