A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: A szegedi Móra Ferenc Múzeum herbáriuma

elveszti. De ő is elvesztette Szegedet, és felüdülésének egyetlen lehetőségét is: soha többé nem mehetett kedvenc virágai közé, mert az iskola elhanyagolt adminisztrációja az íróasztalhoz szögezte a kedvét vesztett kutatót." 1918-ban „valószínűleg sebesült és beteg katonák között szerzett fertőző csonttuberkulózis végez életével". Szegedi anyaga még szegedi tanárkodása s múzeumi tevékenysége idején került a Kultúrpalotába. Egyéb, Felvidéken, Horvátországban gyűjtött anyagát is a szegedi múzeumnak adományozza. Erről számol be Czógler Kálmán Móra Ferencnek, az akkori igazgatónak 1918. júl. 29-i levelezőlapján: „... trencséni muzeális misszióm befejeztével bátor vagyok arról referálni, hogy a szép és gazdag anyagot átvettem, már be is csomagoltam .. . Szegény Lányi Béla bal lábát térden alul amputálták. Benn voltam a kórházban nála". Október 26-án bekövetkezik sajnálatos halála. Trencséni sírja fölé tisztelői s barátai állítottak síremléket. Főműve a „Csongrád megye flórájának előmunkálatai", a Magyar Botanikai Lapok-ban jelent meg (XIII. évf. 6-9. sz., 1915. 237-275.). A teljes mű elkészítésében megakadályozta a halál. Erre vonatkozó kutatásai, s általában tudományos tevékenysége, szegedi működése idejére esik. Levelezésben állott a magyar flóra legjobb szakembereivel, s külföldi kutatókkal. A szegedi múzeum őrzi 58 lapból álló levelezésgyűjteményét, melyek tanúsága szerint kortársai sokat vártak tőle. Szívesen határozták, ellenőrizték ritkaságait, felajánlották a csere lehetőségeit s elismerően nyilatkoztak - sajnos „unicus"-nak - maradt tudományos beköszöntőjéről. Különösen sűrű levélváltás fűzte Degen Á., Jávorka S. és Gáyer Gy.-hoz, a külföldiek közül Anton Topitzhoz (Mentha szakértő a felsőausztriai St. Nikola a. d. Donauban). Jávorka szorgalmasan revideálja növényeit, exs. lapokat kér tőle. Gáyer többször is hívja dunántúli gyűjtőútjaira, Degen a londoni kongresszusról, a Schüler menedékházból, vagy bpesti állomáshelyéről küldi üdvözlő lapjait a „vidéki kutató"-nak. Moesz Gusztáv a harctérről panaszkodik neki, hogy „.. . messze estem a tudománytól, mikroszkóp helyett fegyver van a kezemben. Mikor fogja ezt a béke angyalkája kiütni kezemből?" Ugyancsak ő ösztönzi mykológiai kutatásokra is. Tudvalevő, hogy Lányit eleinte a virágtalanok érdeklik. Thüringiában sok virágtalan növényt, köztük gombákat, zuzmókat, mohákat gyűjt. (Anyaga a múzeum herbáriumában ma is megvan s várja a szakkutatókat!) A többiek között levelezett Tuzson J., Filarszky N., Lengyel G., Wagner J., Zsák Z., Hulják J., Bányai J., Waisbecker A., Kupcsok S., Borsiczky Á., Bihari Gy., botanikusokkal, a nagyhírű, botanizáló szegedi főrabbival, Lőw Immánuellel, a hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalannal, a stettini C. Müllerrel, stb. Jó növénymegfigyelő, lelkiismeretes gyűjtő volt. Ő találta először az Euphorbia maculata-t a szegedi Vár-sétányon. Ugyancsak ő leli a Rumex odontocarpus és pul•cher új hybridjét (Jávorka szerint stenophylus x pulcher!), a Rumex szegediensis Bihari-t, Nevét őrzik a Mentha longifolia var. lányiana Tpitz, valamint a herbáriumban ugyancsak föllelhető Rubus lányii Kupcsok (M. B. L. IX. köt. 1910. 275 1.). Lányinak nem Szeged környékén gyűjtött növényei ma is földolgozatlanok. Ami a herbáriumban levő régi, a környékről származó lapokat illeti, meg kell •említenünk GRASSELLY LÁSZLÓ (1842-1926) helyi vaskereskedőt, aki fiatal korában szeretettel fordult a botanika felé s korában olyannyira divatos „miniature" herbáriumot állított össze. Mintegy 100 lapból álló gyűjteményében gondosan praeparált, virágrészekre bontott növényei közt Szeged környéki, de más vidékről származó fajok is akadnak. Lelőhely nincs rajtuk, csupán az akkor használatos német növénynév. A gyűjteményt, amely 1856-ból származik, kiegészíti mintegy 14 préselt moszat, 203