A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: A szegedi Móra Ferenc Múzeum herbáriuma

A SZEGEDI MÓRA FERENC MÜZEUM HERBÁRIUMA (BOTANIKA TÖRTÉNETI TANULMÁNY) Szeged természettudományos múltja még ma is megíratlan. Ez a város régen felismerte a tudomány jelentőségét s egy egész évszázadon keresztül folytatta törekvéseit egy felállítandó egyetem érdekében. 1827-ben I. Ferenc császártól kért engedélyt a városban létesítendő jogtudományi tanfolyam megnyitásához. Ami a botanikát illeti, a régmúltból most még nem sokat tudunk. Kutatóink, Kitaibel, Sadler, az idegenek közül J. Mayr, A. Kerner, a későbbiek közül Borbás, Feichtinger, Szabó s mások csupán szórványos adatokat közöltek Szeged környékének flórájáról. Pedig kellett, hogy Szegeden valaki foglalkozzon botanikával, mert Torma Károly a 20-as években felhívta az itt működő Győrffy István figyelmét a piaristák gimnáziumában porosodó régi növénygyűjteményre, melyről kiderült, hogy mitterburgi Mitterpacher Lajos, az 1814-ben elhunyt nagyváradi kanonok gyűjtéséből való. Torma a rendelkezésére bocsátott irodalom alapján meg is próbálkozott annak földerítésével, hogy mely szegediekkel állhatott Mitterpacher összeköttetésben, de a kérdés megoldásában halála akadályozta meg. Szóbanforgó gyűjteménynek azóta nyoma veszett. 1879-ben a Tisza árvize romokba temette Szegedet. Az újjáépülő város megsegítésére összefogott a magyarság, az európai fővárosok lakosai (gyűjtöttek London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Bécs, Róma, sőt a cári Moszkva részvéte is eljutott a sokat szenvedett városba). Somogyi Károly esztergomi kanonok, európai hírű műgyűjtő 43 000 kötetes könyvgyűjteményével megalapozta a jelenlegi Somogyi Könyvtárat. Példája buzdíthatta az ugyancsak esztergomi főorvost, baranyanádasdi Feichtinger Sándort (1817-1907), aki 1884-ben magyar és külföldi növényekből álló nagy értékű gyűjteményét Szeged városának ajándékozta azzal, hogy a majdan ott felállítandó harmadik egyetem céljait szolgálja. Degen Árpád Feichtingerről írt nekrológjában még kb. 8000 növénylapról tesz említést. Ez az adat ellenőrizhetetlen. (Pócs Tamás szerint Degen talán Feichtinger egész herbáriumáról tesz említést s így adódik a nagy szám, hiszen a Feichtinger herbarium tetemes része az időben Esztergomban, a Természettudományi Múzeum Növénytárának gondnoksága alatt van!) Tény az, amit Feichtinger is említ, hogy „több ezer" fajról van szó, ami a szegedi piarista főgimnázium múzeumában nyert elhelyezést. Innen a szegedi múzeumba került a gyűjtemény, valószínűleg a milleniumi esztendő utáni időkben. Legalább is erre utal Vellay Imre reáliskolai tanár cikke, a Szegedi Híradó 1893. febr. 5-i (31. sz.) számában, amikor Szeged tervezett monográfiájáról értekezve, a tágabb értelemben vett egyetemes monográfia érdekében tör lándzsát s a következőket írja: „... minthogy végre Szeged egy múzeum létesítését is felvette alkotásai közé, az egész munkálatnak az volna s jogosan elvárnók, hogy az legyen a 197