A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

kényszerültek. így a Délmagyarország Károlyi ún. „népbiztosi" kinevezésével kapcsolatos hírközlése minden bizonnyal félreértésen alapszik, melynek nem kis oka a szenzációéhes, felületes újságírói túlzásban keresendő. 1919 nyarán egyébként Károlyi nem itthon a Tisza partján, hanem Szentendrén tartózkodott egy Véver Oszkár nevű idősebb vegetáriánus barátjánál, miután pesti útjáról a franciák által körülzárt Szegedre nem tudott visszatérni. Egy Szentendrén létesítendő művésziskola általa történő vezetéséről Budapesten tényleg volt szó, de az események következtében végül is erre nem került sor.

28 A háború utáni rendkívüli nehéz megélhetési viszonyok és nyomasztó társadalmi helyzet Károlyit is külföldre ösztönözték. Távozását megelőzően, 1921 februárjában önálló kiállítást rendezett Szegeden az Engel-féle műkereskedésben, hogy eladott képeinek árából útjának költségeit fedezze. Tárlatáról, melyen újabb tíz évi (19101920) munkásságának anyagából húsz válogatott festményt mutatott be, Juhász Gyula A Munka hasábjain, meleg hangú méltató sorokat írt: „Ezek a finom alkotások egy tiszta és nemes művészi világnézet megnyilatkozásai, egy tökéletességre törekvő, a dolgok lényegét és igazságát kereső művészlélek életének vallomásai. Károlyi Lajos a természet nagy, örök törvényeit keresi, tanulmányozza és fejezi ki, szinte személytelen igazsággal, minden alkotásában. A világ hangulatát adja, nem a maga személyét, mint a legtöbb művész. A törvény szól ezekből a képekből felénk, a törvény, amely a mindenség összhangját adja. Károlyi Lajos egyenlő szeretettel és megértéssel mélyed el egy őszi alkony, egy virágos váza, egy emberfej, vagy egy házsor lelkének szépségeibe és mélységeibe. Nem tartozik ő semmiféle irányhoz, iskolához, ő a maga személyével, a maga belső látásával szemléli és ábrázolja a világot. Monumentális a kis dolgokban is, mert egyetemes. Nem akaratos, mert érzi és tudja a mindenség csodálatosan egyszerű harmóniáját, amely az ő elméjében és szívében megnyilatkozik. Alázat él benne az élettel és világgal szemben, mivel a mély titok, amely minden dolgok lényegét alkotja, nem ismeretlen előtte. Az a kollekció, amelyet most az Interieur kiállít, nem adja az egész oeuvrejét e kiváló magyar festőnek, akiben az ember és művész olyan tökéletesen egy, de Károlyi Lajosnak bármelyik alkotásában ott van az egész ember és egész művész, mert ő teljes lélekkel, tudással, hittel és őszinteséggel vállalja mindig feladatát: a természet megnyilatkozását egy művészi érzékenységen keresztül. Mi itt csak szerény figyelmeztetők vagyunk, akik ezúton is fölhívjuk a valódi művészet minden barátjának és megértőjének figyelmét Károlyi Lajos műveire, amelyek sajnos, e nehéz és művészietlen időkben olyan mostoha elbánásban részesülnek. Károlyi Lajos nyugodtan vár, mert ő bölcs, és mert övé a végtelen jövendő."

29 Közvetlen indulása előtt, 1921 áprilisában végrendelkezett: mely szerint esetleges elhalálozása esetén valamennyi képét a szegedi múzeumnak adományozza. Először Bécsben töltött rövidebb időt, ahonnan Hollandiába szeretett volna menni, de hamar rádöbbent, hogy az értéktelen magyar pénzből erre a hosszú útra nagyon sok kellene. Az osztrák fővárosból levelet írt Juhász Gyulának, melyben lelkesen számolt be Bécs pompás gazdagságáról: „Kedves Juhász bácsi! Wien, 1921. május 24. Jó ideje itt vagyok már Wien-ben, de Vay Péter grófon kívül egy magyar ismerőssel sem találkoztam. Igaz, hogy egész napom a képtárakban vagy a szabadban töltöm. Vég28 Malatinszky György szíves közlése. 29 Juhász Gyula: Károlyi Lajos képei. A Munka, 1921. márc. 1.; Károlyi Lajos külföldre megy. Sz. N. 1921. márc. 21. 158