A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

ban tartózkodó magyar püspökkel, Fraknói Vilmossal, aki a szegedi fiatalembernek támogatást ígért. Megbízta mindjárt Melozzo da Forli és Pinturicchio Vatikánban őrzött alkotásainak lemásolásával. Ezt Károlyi el is vállalta és a püspök megelégedésére teljesítette is. Több mint egy évet töltött az „örök városban". Közben Fraknói megszerette a szorgalmas, csöndes fiút és azt ajánlotta neki, hogy legyen szentképfestő, ő azonban ismét elhárította magától a gondtalan életet biztosító „állást", mert művészi függetlenségét nem akarta semmi által korlátozni. Római munkakörét megunva 1897 vége felé újra Münchenbe utazott, de nem azért, hogy akadémiai felvételét megismételje, hanem hogy bekerülhessen Hollósy Simon híressé vált festőiskolájába. Törekvése sikerrel is járt. Szegedi tanítványának, mellette töltött éveiről, a nagy magyar művésznevelő szép bizonyítványt állított ki. Az eredeti, Hollósy kézírásával kiállított bizonyítványnak, melyet Malatinszky György, Károlyi unokaöccse bocsátott rendelkezésünkre, szövege a következő: „Károlyi Lajos Ür szegedi illetőségű művész növendék, 1897 november hava óta iskolám növendéke, ez idő szerint is a legkitartóbb szorgalommal és a legkitűnőbb eredménnyel munkálkodik. München—Nagy Bánya, 1899. június 6. Hollósy Simon"" Károlyi Lajos Hollósy mellett töltött müncheni idejéről Réti István ismert nagybányai monográfiájában így ír: „Münchenben igen szegényen élt, de nem is akart másként. A kényszerű nélkülözésből tudatos igénytelenséget, erkölcsfilozófiát, erényt csinált. Meg volt elégedve sorsával, főleg, hogy Münchenben lehetett és a művészetben élhetett. Ez betöltötte érzékeny, gyöngéd és rajongó lelkét. Festői tehetsége finom, de halk hangú volt. Nehezen, kétségek között, elmélyedve dolgozott, azonban egy-egy fejtanulmánynál, nemesen rajzolt önarcképnél, tájvázlatnál abban az időben nem igen jutott messzebbre. Aszketikus, szerzetesi életmódja mellett a temperamentuma nem vehetett nagyobb lendületet. Fűtetlen, bútorzatlan műtermében télen minden reggel a kádjában be kellett törnie a jeget fürdés előtt. Ily életmód mellett vélte magát edzeni és serdülő korában legyengült szervezetét megerősíteni."

6 A nagybányai művészekkel, a Hollósy-iskola keretében, 1898-ban, hat tanulmányfejet Károlyi is kiállított. Minden bizonnyal ezek közül való az a két, fiatal nőt ábrázoló kép, melynek reprodukciói Kun József „Károlyi Lajos" című cikkének képmellékleteként, a Művészet 1913. évfolyamában szerepelnek.

7 Már e tanulmányfejeken is jól tükröződik Károlyi kiváló jellemző ereje és fátyolosan szomorkás líraisága; olyan tulajdonságok, melyek művészetében mindvégig megtalálhatók. E szubjektív vonásokon kívül tanulmányai magukon hordják a Hollósy-iskola szemléletmódját is, melyet a korabeli Hét című folyóirat így méltat: „Ezeknek az iskolai munkáknak semmi közük az akadémiai munkákhoz, s föltüntetik azt a roppant űrt, mely az akadémiai sablonok és Hollósy mester zseniális vezetése közt tátong."

8 5 Malatinszky György által adományozott Károlyi-dokumentumokat a Móra Ferenc Múzeum őrzi. 6 Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. 313—314. 7 Kun József: Károlyi Lajos. Művészet, 1913. 144—146. 8 [Nyitray József] y. ].: A nagybányaiak. A Hét, 1899. január. 149