A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

Szegedi Ötvös Tamás (1572—1599), Szegedi Demeter (1612), Szegedi ötvös János (1651—1670); Kolozsvárott: Szegedi Ötvös Gergely (1579), Szegedi Sándor (1659); Debrecenben: Szegedi Ötvös Márton (1623—1631), Szegedi ötvös Gáspár (1635); Nagyváradon: Szegedi Ötvös Mihály és Szegedi Ötvös István (1692), — dolgoztak a feltüntetett években.

7 A szegedi ötvösség történetéhez értékes adatokkal szolgál Pataky Dénesné közelmúltban megjelent dolgozata,

s mely először kísérli meg a helyben (Múzeum, Ferences-kincstár, Görög kel. templom, Székesegyház) található jelentős ötvösművészeti tárgyak és a Szegeden működött vagy innen elkerült ötvösmesterek összefoglaló számbavételét. Munkájában többek között a híres szegedcsorvai öntött bronz füstölő mellett, reprodukcióban is kiemel egy XI. századi aranyozott rézkeresztet, két későgótikus kelyhet, továbbá egy az 1700-as évek első feléből származó kenyérszentelőt, füstölőt és szentségtartó ládikát, valamint a szegedi ötvösök által készített ezüst jelvények közül néhány szép darabot. A középkori festészet itteni virágzását, a Szegedhez közel eső Tápén és Kiszomborban levő árpádkori eredetű templomokban, 1939-ben feltárt XIV. századi freskók tükrözik. A renaissance idején foglalkoztatott helyi festők közül csak egy mester, a német és lengyel udvarokban megfordult, Képíró István (Stephanus pictor) működéséről (1512) tudunk. Bálint nevű fia — mint több más szegedi humanista család gyermeke — tanulmányait külföldön, a bécsi és krakkói egyetemeken végezte. Vannak, akik István mesternek tulajdonítják, a szegedi ferencesek által építtetett (1494—1503) alsóvárosi Havi-Boldogaszszony templom főoltárára került, Segítő Boldogasszonyt ábrázoló festményt, mely olasz iskolák hatását mutatja. Az újabb vélemény szerint azonban a »... Csodatevő Madonna-kép (nem középkori, hanem XVII. századi.)-«

9 A festmény érdekes történetéről többek között, egy itt élő öreg ferencrendi szerzetes, Sinkovits Frigyes írt.

10 A XVI. század közepéig szépen kibontakozó helyi kulturális és művészeti életet, a másfélszázados török hódoltság teljesen megbénította. A jómódú polgárság nagyrésze északibb városokba menekült. Az itt maradt szegény nép pedig sínylődve élt s ahogy módja engedte, tartotta fenn alföldi szokásait, népikultúráját. A helyzet csak a török kitakarodását (1686-ban hagyták el a várost) követő időkben változott meg. Bár a Habsburg gyarmatosítók elnyomásától Szeged éppen úgy szenvedett, mint az ország, mégis az állandósult békés helyzet, a város fejlődését (tranzitó forgalmát) előmozdította. A kereskedelem mellett a céhekben tömörült kézműipar is virágzik. A bécsi udvar nemzetiségi politikája folytán Szegedre is sok idegen, délszláv és német telepedett le. Az utóbbiak által behozott franciás kultúra és divat elterjedt a helyi előkelőségek között is. A tiszaparti város korabeli közműveltségének kettősségét jelzik azonban még azok a tények, hogy egyidejűleg esnek a XVIII. század elejére, a hírhedt szegedi boszorkányperek és a több kiváló tudóst, írót és művészt nevelő helyi piarista gimnázium megalapítása. 7 Szentiványi Gy.: i. m. 8 Pataky Dénesné: Adatok a szegedi ötvösség történetéhez. Műv. Tört. Ért. Bp. 1957. VI. 24—29. 9 Genthon István: Magyarország műemlékei. Bp. 1951. 187. 10 Sinkovits Frigyes: A szegedi Mátyás-templom és kolostor. — Dm 1944. 85. sz„ 182