A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez
ma volt, ebből élt.« 32 Műhelyéből számos érdemes művész (Hartai Hartauer Gottfried, Kassai Vidor, Szoldatits Ferenc, id. Vastagh György és Zapletál János) került ki. 33 Hasonlóan oltár- és arcképeket festett Szegedi (Hirt) Antal 3 * is, aki. később Gyulán rajztanároskodva, a Wenckheim-család számára is dolgozott. Tőle származik a Móra Ferenc-Múzeumban lévő gróf Siskovics József, szegedi polgári származású táborszernagy arcmása, melyet a Wenckheim-család tulajdonában lévő eredeti képről, a helyi tanács vele másoltatott le. A városi elöljáróság Vedres István 3 " kiváló szegedi mérnök (aki a munkáihoz szükséges rajzokat művészi igénnyel maga készítette) terve alapján felépített új városháza tanácsterme számára, a múlt század közepén, a királyi párról s az uralkodó család tagjairól, valamint az akkori közéleti férfiakról, több portrét festetett. A külföldi (Sonnenschein stb.) és pesti (Barabás, Canzi, Than stb.) művészek igénybevétele mellett, I. Ferenc József képmásának elkészítésével (1850), az olasz és osztrák iskolázottságú, bécsi lakossá vált, szegedi származású Vastagh Sándor Jánost (szül.: 1821-ben, meghalt az 1850-es években) 36 bízta meg, aki szép kezdés után sajnos végül elzüllött. Szeged képzőművészeti arculata a XIX. század első felében — igazodva az általános hazai művészeti állapotokhoz — kialakuló jellegű volt. Az egyre szaporodó egyházi, tanácsi és polgári megrendelők igényeit a kis számú helyi festőkön és szobrászokon kívül, elsősorban a neves fővárosi vagy külföldre szakadt szegedi származású művészek elégítették ki. Mint országszerte, úgy a tiszaparti városban is bontogatta szárnyát a honi művészet ügye iránti érdeklődés és áldozatkészség. Szép példa erre Ferenczy István meg nem valósult Mátyás-szobrára való gyűjtés helyi sikere. Az első monumentális magyar emlékműre 1839-ben Szegeden »... negyven, kilencven forintonként mind sűrűbben érkeztek a hálaajánlások, s ha a többi törvényhatóságok csak némileg is buzognak vala, a dicső király szobra Budavár díszterén régóta hirdetné a régi magyar dicsőséget.« — írja Reizner János »A régi Szeged« című könyvében. 37 Kossuth szegedi szózatára, az 1848/49-es szabadságharc küzdelmeiből, a tiszaparti város népének fiai is becsülettel kivették részüket. »A szabadságharcban 1849-iki augusztus hó 5-én, Üj szeged—Szőreg alatt elesett honvédek emlékére«, 1896-ban felállított emlékoszlopon, az előbb idézett felíráson kívül. Bajza sorai olvashatók: »Csatájuk a védelmezett — Népjog csatája volt.« De a helyi szabadcsapatosok dicsőséges szenttamási győzelme is maradandó emlékké vált a szegediek szívében. A harc vezérének, a hős Földváry Sándornak (Kovács Mihály után Jakobey Károly festette, 1870.) arcképét kegyelettel őrzi a szegedi múzeum. A nemzeti függetlenségért vívott harc eseményeit később, a század vége felé, a helyi Tóth-Molnár Ferenc többször megrajzolta. Ha a múlt század eleje óta, a 48/49-es magyar polgári forradalom bekövetkezéséig nem is tudtunk olyan helyi festőt vagy szobrászt találni, kinek neve a város határán túl is ismert lett volna; a szabadságharc utáni időszakban azonban már több olyan művészt említhetünk, akik Szegeden dolgozva országos 83 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Bp. 1942. 40. 33 Bálint S.: i. m. 275—276. 34 Irodalom: Reizner J.: i. m. 407.; Szegedi Napló (továbbiakban: SzN) 1891. 192. sz.; ÉML 1935. II. 492.; Bálint S.: i. m. 276. 35 Irodalom: Bálint S.: i. m. 274.; Nagy Zoltán: Vedres István művészi munkássága. Bp. 1957. 36 Irodalom: Reizner J. i. m. 406.; ÉML 1935. II. 576.; Bálint S.: 276. 18T
