A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

Kedves Laczi! Kiskunfélegyháza, 1902. ápr. 1.. A március 15-i komédia óta annyira tele volt dologgal mind a két kezem egész idáig, hogy meghalni se értem volna rá, — pedig nagyon szerettelek volna már megkeresni. Valamelyik délután csak azért mentem el felétek, hogy megnézzem a házszámot (kérdés: jól néztem-e?). Most pedig kérlek, ha még itthon vagy s a héten itthon maradsz, — értesíts, hogy csütörtökön délután nem lennék-e alkalmatlan? Szeretettel ölel: Móra III. Szapáry-utca 5. Kedves Laczim! Kiskunfélegyháza, 1902. ápr. 2., Tegnapi leveleink keresztezték egymást, ma pedig vendégem volt, mikor soraidat vettem, — azért nem válaszolhattam. Sajnálom, hagy ma délután nem kereshetlek meg, de olyan vendégem van, a ki hívatlan jött és küldetlen, úgy látszik, nem megy el. Ha azonban a holnap délután megint neked alkalmatlan, akármi tekintetben, parancsolj velem máskorra. Addig is, mig én elmegyek hozzád, hogy megszidajlak, küldöm magam helyett ezt a múltkor említettem (sic!) könyvet, hogy gyönyörködtessen. Szeretettel ölel: Ferkó Kedves Lászlóm! Szegeden, 1902. szept. 10.. Sűrűn adódnak elő énnálam ilyen »apró dőreségek«, mint a neked írt leveleim históriája. Első leveledet itt vettem, Szegeden, s mivel az esküvői előkészületek nagyon elfoglaltak, csak hazulról válaszoltam rá, úgy emlékezet után írva föl a címet, mert a leveled itt .maradt Szegeden. Levelemmel együtt küldtem egy lakodalmi meghívót is, már csak úgy causa honoris, mert tudtam, hogy haza úgyse jöhetsz — vissza is kaptam mindkettőt, nagyobb dicsőségére úgy a magyar, mint a porosz postának. Ezúttal nem tollhiba a porosz, mint a milyen volt a neked írt. levélen szórakozottságból-e, mitől-e München helyett a Berlin. Én persze nem jöttem rá, miben hibáztam, mindaddig, míg Orbán nem tudósított a czímedről, akkor meg már abban a hiszemben voltam, hogy hátha utazol is már hazafelé. Közbül esik a Te második leveled, mely ép a lakodalmam napján ért Szegedre, s mivel én akkor otthon voltam, úgy elkallódott, hogy én csak augusztus végén kaptam kézhez. Mindezt csak azért írom meg, nehogy hallgatásomat annak tulajdonítsd, mintha, vonakodnék résztvenni a Kossuth-ünnepben. Minden hazafias ünnepről táplált nézeteimet ugyan ösmered, hiszen egyeznek azok a tieiddel, — mindazonáltal érzem, hogy erkölcsi kötelességünk nekünk hazudni, ha már egyáltalán hazudni kell valakinek. (Neked merek így írni, mert tudom, hogy nem értesz félre, de bizony másnak nem mernék.) Egyszóval rendelkezésiekre állok, versben, vagy prózában, a mint kívánjátok,, illetve a mint a körülmények megszabják. Én minden esetre jobbnak vélném, ha Te írnád a verset, mely bizonyosan lesz olyan igaz, mint a március 15. volt, én pedig beszédet mondanék, mely bizonyosan rövidebb lesz, mint a bátyja volt. Némelyes önzés is vezérel különben: én szept. 19-ére vezércikket írok a Naplónak, s az egy kis mozdítással, fésüléssel beillik beszédnek is. 8