A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Gazdapusztai Gyula: Néhány Tiszamenti bronzkori lelet

Dolgozatunk keretében bemutatott újabb lelőhelyeken kívül csupán ezek a helyek azok, ahol a nagyrévi csoport emlékanyaga tisztán került elő, vagyis összesen 13 helyről. A többi lelőhelyek anyagában, ha van is nagyrévi típusú emlékanyag, azt mindig a perjámosi csoport leleteivel együtt találták,

40 és így nem tekinthető a bennünket érdeklő korai emlékcsoport hagyatékának. Az 1948. évi tószegi ásatás tanúsága szerint, a nagyrévi és perjámosi jellegű kerámia keveredése csak a nagyrévi jellegű települési réteg felső szakaszában mutatható ki és így időrendi eltérés tapasztalható a két emlékcsoport között.

41 Eredeti kérdésünkhöz visszatérve azt látjuk, hogy bár a jelenleg rendelkezésünkre álló leletanyag a nagyrévi csoport emlékanyagának helyi szerepét teljesen nem tisztázza, néhány adalékot mégis szolgáltat. A hódmezővásárhelyi Kotacparton, ahol — mint ismeretes — bodrogkeresztúri típusú temető került elő, szórványos, nagyrévi jellegű telepnyomokat és a dolgozatunkban említett ugyanide sorolható sírt találtak Banner János és munkatársai.

42 A feltárások térképének tanúsága szerint a bronzkori sír a rézkori temetőn kívül feküdt és azzal nem mutatott semmi összefüggést.

43 Ugyanakkor a rézkori temetőből előkerült két olyan tejesköcsög formájú edény, amelyeknek alakja — megnyúlt nyaka és nyomott gömbhasa — erősen közel áll a nagyrévi keramika közismert kancsóihoz. Ezeknek egyike viselte azt a díszítést,; amelynek mását a szentes-jaksorparti kancsón találtuk meg.

44 Idézhetjük továbbá Banner Jánosnak azt a megfigyelését, hogy a hódmezővásárhelyi Hunyadihalom sajátságos leletanyagában a harangedény (illetve a nagyrévi.), és a bodrogkeresztúri csoportok edényművességének hatása ismerhető fel.

45 Az idézett leletanyag és a fenti megfigyelések összegezésével a nagyrévi csoportnak területünkre való származását a következőkben foglalhatjuk öszsze: Patay Pálnak a csoport elterjedési területéről készített térképe

46 alapján jogosan tételezhető fel, hogy a nagyrévi típusú keramika kialakulási területét a Köröstől É-ra fekvő tiszántúli vidéken keressük. A helyi bodrogkeresztúri leletanyag — helyi alatt értve tárgyalt területünk ilyenfajta emlékeit — nem tükrözi azt a közvetlen kapcsolatot a nagyrévi csoporttal, hogy a kettő egymásból való közvetlen leszármazását egészében bizonyíthassuk. Éppen ellenkezőleg, arra kell gondolnunk, hogy a távolabbi vidéken kialakult nagyrévi csoportnak csak egyes — létszámában kisebb ágai szakadtak területünkre. Helyben találták a bodrogkeresztúri jellegű kerámiát készítő őslakosságot és azt vagy kiszorították eredeti helyéről, vagy magukba olvasztották. A nagyrévi csoport idegen eredetéről — természetesen csak szűkebb területünk viszonylatában — vallott nézetünk nem új, csírájában megtalálható Patay Pálnak hivatkozott munkájában is.

47 Hódmezővásárhely környékén két lelőhely anyagának vizsgálata érdemel figyelmet. Egyik a kotacparti Vata-tanya, amelynek leleteire már hivatkoztunk. Valószínűleg helyes a feltevésünk, ha a bodrogkeresztúri jellegű temetkezés és a nagyrévi jellegű telep- és temetkezési nyomok viszonyát a következőképpen képzeljük el: a bodrogkeresztúri jellegű temetkezés a nagy40 L. Banner J., Dolg. 7. (1931), 1—53. « Mozsolics A., Act. Aren. Hung. 1952, 55., 62-63. és 65. 42 L. 3—4. j. 43 Banner J., Hmvhely tört... XXXII. t. 44 Uo. CXXIX. t. 6., 13. 45 Banner J., Arch. Ért., 194Д, 21—22. 46 Patay P., i. m. térképmelléklet. 47 Uo. 29. 86