A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Gazdapusztai Gyula: Néhány Tiszamenti bronzkori lelet

kijelölt utat követte, azzal a különbséggel, hogy az utóbb említett rézkori csoportnak nagyobb jelentőséget tulajdonított.

28 Ujabb kutatásainak eredményeképpen Patay Pál a nagyrévi és a harangedény csoportokat még szorosabb kapcsolatba hozza és az előbbit lényegében az utóbbi alföldi változatának fogja fel.

29 A legutóbbi évek magyar szakirodalma a nagyrévi csoport genetikai kérdéseivel alig foglalkozott. Kalicz Nándor dolgozatát említhetjük csupán, aki budapestvidéki újabb harangedény leleteket vizsgálva, szintén a két kerámiaművesség és ezen keresztül a két csoport szorosabb kapcsolatának felismeréséig jutott.

30 Leleteink vizsgálata szintén Patay és Kalicz felfogását erősíti. Anyagunk, mint a fentebbiekben láthattuk, alig tükrözi a bodrogkeresztúri csoport hatását, — ezt egyedül és közvetett módon a szentes-jaksorparti edénnyel kapcsolatosan állapíthatjuk meg. Ugyanakkor a leleteinkben vezető szerepet játszó egyfülű kancsók kétségtelenül a harangedény kerámia felé irányítják a figyelmet. A másik két idegen elem: a vucedol-zóki és az aunjetitzi, szintén szoros kapcsolatba hozhatók a harangedény csoporttal. Az aunjetitzit közvetlenül megelőző előaunjetitzi periódust Patay Pál is kapcsolatba hozza a nagyrévi csoporttal és az azonosságokat a közös őssel: a harangedény kerámiával magyarázza.

31 A vucedol-zóki érintkezését és így nyilvánvaló egyidejűségét a szerzők elismerik, akár az osztrák, akár a magyar terület leletanyagát vizsgálva.

32 Szükségszerűen felvetődik tehát az a kérdés, hogy területünkön ez a korabronzkorinak tartott csoport autochton-e, vagy idegen eredetű? Mielőtt e kérdésre felelnénk, felsoroljuk vidékünk e csoportba tartozó leleteit. Csak azokat a szórványos leleteket, vagy leletegyütteseket vesszük figyelembe, ahol a nagyrévi csoport emlékanyaga tisztán került elő és a perjámosi leletanyaggal nem keveredett. Ennek figyelembe vételével a nagyrévi emlékeket a fentebbieken kívül a következő lelőhelyekről ismerjük: 1. Szentes—Jaksorpart, Szabó István földje,

33 2. Szentes—Kistőke, Técsi-csárda,

34 3. Hódmezővásárhely—Balogh-tanya (Barci-rét),

25 4. Hódmezővásárhely—Kopáncs, Kökénydomb, Kovács Imréné tanya,

36 5. Hódmezővásárhely—Hunyadi-halom,

37 6. Szőreg-bronzkori temető, 176., 179., 184. és 193. számú hamvasztásos sírok,

38 7. Pitvaros-temető.

39 28 Patay P., i. .m. 22. és 33—34. 29 Patay Pál dr. (Budapest) szíves levélbeni közlése. 30 Kalicz N., i. m. 55., 60. 31 Patay P., i. m. 34. 32 Willvonseder, K., Serta Hoffileriana (Zagreb, 1940), 19. és Mozsolics A., i. m. 27. 83 Szentes, Koszta József Múzeum, Lelt. szám: 54.156.2. 34 Ugyanott,54,160. 1—5. 3:5 Banner J., Dolg. 14. (1938), 196—197. és XXII. t. 17—18. 36 Banner J., A Hódmezővásárhelyi Városi Múzeum Régészeti Osztályának első öt éve (Szeged, 1934), 46. 37 Banner J., Arch. Ért. 1941, 20—22. További irodalmat 1. ott. 38 L. 10. j. 39 Patay P., i. m. 28. Ez területünk csaknem egyetlen nagyobb temetője, amelyben a nagyrévi típus van túlsúlyban. Teljes feldolgozása e leletcsoport kapcsolatainak további megvilágításához vezethet. 84