A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

Három edényt tudtunk kiegészíteni: 1. Sárgáspiros színű, rossz megmunkálású, fordított csonkakúp alakú pohár. M: 5 cm, Pá: 9.8 cm, Fá: 5 cm (XIII. t. 4.). 2. Szürke színű, íveltfalú tál. Pereme hiányzik. M: 8,6 cm, Pá: 17 cm, Pá: 7/3 cm (XIII. t. 12.). 3. Pirosas színű, kis tömör, talpon álló, íveltfalú tál. M: 7.5 cm, Pá: 16 cm, Fá: 7 cm (XV. t. 9.). A szórványként bekerült anyagból két edényt tudtunk kiegészíteni. 1. íveltíalú, kissé kihajló peremű, lencsedísszel ellátott szürke színű tál. M: 6,8 cm, Pá: 16 cm, Fá: 3 cm (XV. t. 10.). 2. Sárga színű, fordított csonkakúp alakú tál. Peremén belül, egymás mellett, két, ujjbenyomással tagolt, függőlegesen elhelyezkedő hosszúkás bütyök van. M: 9.5 cm, Pá: 25 cm, Fá: 14.5 cm (XV. t. 16.). A terület általában csontanyagban szegény, jelentős tehát három, szórványként bekerült csonteszköz. Egy halcsontból csiszolt, igen finom kidolgozású, átfúrt fejű tű, melynek hegye letörött (VI. t. 6.); egy kis csont nyílhegy (VI. t. 12.), és egy agancsból készült hegyesre csiszolt, végén átfúrt eszköz töredéke (VI. t. 11.). Az ilyen eszközről részletesen Gábori Miklós írt.

15 Megállapítása szerint halász nyílhegyek voltak. Szóbanforgó darabunk a típus kronológiája szempontjából fontos. Gábori külföldi anyag ismeretében arra utal, hogy ilyen nyílhegyet a neolitikum folyamán már használtak. A lebői darab is azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medence neolitikumának embere ismerte és használta az átfúrt alapú halásznyílhegyeket. Az ásatások során három sírt találtunk: 1. sír. К—Ny. tájolású, jobb oldalára fektetett férfi csontváz. M: 30 cm, H: 110 cm. Kora kb. 40 év. Erősen zsugorítva. Jobbkar az arc előtt, balkar a gerincre merőlegesen. Térdek a mellig felhúzva. Rossz fenntartású. Mellékletei: 1. Medencéjétől délre süex (VI. t. 13.). 2. Lábfejnél kisebb silex (VI. t. 14.). Körülötte sok csont, cseréptöredék. A sírgödör formáját nem lehetett megfigyelni. A sírt a korarézkor idején áshatták, erre mutat az a jelenség, hogy a sír földjében több lencsedíszes szürke, aeneolitikus jellegű cserépdarabot találtunk. 2. sír. Feldúlt. Hanyatfekvő csontváz, 10 cm mélységben. Irányítása Ny—K. Gerincoszlopából 6 csigolya maradt meg, de ezek sem eredeti fekvésükben. A férfi (?) csontváz medencéjétől lefelé eső része kevéssé bolygatott. Melléklete nem volt. 3. sír. К—Ny. tájolású, erősen zsugorított, jobboldalán fekvő, közepes megtartású váz. M: 30 cm. H: 105 cm. Váz h: 169 cm. Kezek az arc előtt, balláb erősebben felhúzva. Koponyája erősen töredékes. Melléklete nincs. Nő (?), 50 év körüli (?). Hangsúlyozzuk, hogy a telepen semmiféle rétegeződést nem lehetett megállapítani. Az anyagot azért tároltuk ásónyomonként, hogy valami alapunk legyen a szétválasztásra, illetve az előkerülési sorrend betartására. A telep előkerült leletanyagának kronológiai beosztásánál az anyagot mindenekelőtt két részre kell bontanunk. A leletek vizsgálata alapján úgy látszik, hogy az »A« és »B« szelvényben nem egyetlen kor emlékei maradtak meg. A »B« szelvény, anyagának összetételénél fogva a régebbi szintet képviseli. A leletek vizsgálatánál kérdésesek, és számunkra legérdekesebbek a »B« szelvénybe i előkerült, feltehetőleg a Körös kultúrába sorolható töredékek. Miklós: Egy őskori agancs nyílhegytípus. Arch. Ért. 1949. 105—106. p..