A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

végezte el. Egy évet, mint cseregyerek a német nyelv elsajátítása végett Apatinban töltött. A negyedik gimnáziumot azonban már Szegeden, a piaristáknál járta. Gondozását ugyanis tizenhárom éves korától nagybátyja, Malatinszky György, szegedi vendéglős vállalta magára, akinek alsóvárosi házacskájában Károlyi később is, mint magánosan élő festő, meleg otthonra talált. Középiskolai tanulmányaikat mindketten a szegedi piarista főgimnáziumban végezték, ahol Nováky Bertalan*

7 rajztanár, a tehetséges fiúkat lelkesen oktatgatta a művészet alapfogalmaira. Nyilasy diákéveiről jóformán semmit sem tudunk. Annál többet azonban a gimnazista Károlyiról. Ugyanis Kontraszty Dezső pap-tanár, aki az ifjúvá növő Károlyinak nemcsak osztálytársa, de meghitt barátja és a további idők során is nagy tisztelője volt, a művész halála után róla írt megemlékezésében

88 részletesen és jól érzékelteti a serdülő éveiben lévő Károlyiban kibontakozó sajátos egyéni vonásokat, melyek a festő lényét később is döntően meghatározták. Érettségi után hő vágyuktól hajtva, — melyet Nyilasynál egy évig tartó mintarajziskolai stúdium előzött meg — mindketten Münchenbe kerültek (Nyilasy 1893-ban, Károlyi 1895-ben). Azonban az »Isar-parti Athén« művészeti akadémiájának megcsontosodott oktatási rendszere, egyiküknek sem felelt, meg. Münchenben csalódtak. A természetszerető Nyilasy és a költői érzületű Károlyi épp úgy, mint haladó gondolkozású fiatal művésztársaik, nem szenvedhették az akadémiai recept szerint gyártott, a valóságot meghazudtoló népéietképeket. Hátat fordítottak tehát a hivatalos művészet müncheni fellegvárának. A kevésbé érzékeny Nyilasy sietve ment át Hollósy ottani festőiskolájába, ahol az akadémiai kötöttségektől mentes, egészséges természetszemlélet alapján nyertek művészeti képzést a növendékek. A finom lelkületű Károlyi pedig elkeseredve, azzal a szándékkal utazott haza, hogy »végleg« búcsút mond a festészetnek és pályát változtat. Nyilasy, ahogy Réti István, a nagybányai művésztelepről szóló monográfiájában írja: »... 1894-ben és 1895-ben Münchenben Hollósynál tanult, majd később Párizsban, a Juliánban. Thorma 1897 tavaszán ott ismerkedett meg vele és tanulmányait, de főképpen egy Krisztus születését ábrázoló képvázlatát látva, meghívta, jöjjön Nagybányára.«

49 Egy fiatal szegedi festőbarátja szerint Nyilasy »... a párizsi évei alatt sokat érintkezett Munkácsyval. Szeretettel emlékezett mindig vissza, mikor vasárnaponként Munkácsy fényűző palotájában csodálhatta a nagy mester hatalmas alkotóerejét... Nyilasy nem élhetett Munkácsy közelségében és korában anélkül, hogy annak hatalmas alapformáló egyénisége, bontakozó művészetét ne irányította volna. A szegedi múzeumban lévő Cigányok című képén, még erősen érezzük a Munkácsy ízt, ő azonban már ismerte Szinyei Merse Majális-át, valamint Courbet és Bastien-Lepage művészetét is. Alakjait áthatja Munkácsy lelki- és. érzelmi élményű komponáló hatása, ugyanakkor élő szürkéiben ráemlékezhetünk Bastien-Lepage-ra. Mikor azonban a kép horizontján az ég tisztult színeit látjuk, a vizuális élményektől áthatott Szinyei Merse Pálra gondolunk.«

90 Nyilasy Sándor 1897—1898 nyarán tartózkodott Nagybányán, mint a mű87 Irodalom: Dm 1939. nov. 15.; Nováky a szegedi múzeumnak is restaurálgatott (lásd: szegedi múzeum történeti leltárkönyvének 1., 2., 4., 5., 6. és 28. tsz. alatti bejegyzéseit). ss Kontraszty D.: i. cikke. 89 Réti István: i. m. 238. 90 Temesváry József: Szeged képzőművészete. Dm 1941. 164. sz. 206