A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez
• lamint szobrásszal (Kendelhoffer Ferenc Károly 59 és Oláh György 60 ) karöltve,, a helyi polgári és egyházi megrendelőik igényeit becsületesen kielégítve: érdemes képzőművészeti tevékenységet fejtettek ki Szegeden. Az 1879-es szegedi árvíz elementáris erejű rombolása számos művészt megihletett. A tiszaparti város tragédiáját sokan megfestették. E szomorú témát feldolgozó művészek közül különösen két festő: Peirovics László (1839—1907) és Vágó Pál (1854—1928) alkotásai emelkedtek ki. A Bécsben élő Petrovics, közvetlenül az árvíz után Szegedre utazott és a vízzel borított város különböző helyeiről vázlatokat készítve, ennek alapján az osztrák fővárosban dolgozta fel itteni élményeit. Négy hosszúkás méretű képét »Szegedi árvíz 1879« (1880) cím alatt, a Műcsarnok 1881-es tavaszi tárlatán mutatta be. Ebből egyet a király, hármat pedig a város szerzett meg. Végül mind a négy festmény a helyi múzeumba került. 61 Nagyobb esemény volt ennél Vágó-árvízképe, 62 mely népszerűség tekintetében, Munkácsy ide került »Honfoglalás« színvázlatát is felülmúlta. Egyetlen festményről sem írtak annyit a helyi lapok, mint e nagyméretű (680X351 cm), nevezetes vászonról, mely még Móra Ferenc és Cserzy Mihály tollát is megihlette. 63 Az árvízkép elkészítésére a város, a múlt század kilencvenes éveiben hirdetett pályázatot, melyre Greguss Imre, Pataky László, Roskovics Ignác és Vágó Pál jelentkeztek. Bemutatott színvázlatuk (a szegedi múzeumban vannak) alapján — mely azt az eseményt ábrázolja, amint I. Ferenc József kíséretével együtt megtekinti az árvízsújtotta várost —, a kép kivitelezését Vágó Fáira bízták. A művész jászapáti otthonában kezdett az óriási vászon megfestéséhez, melyen 97 kisebb-nagyobb alak és a rombadőlt város egy része, vízzel bontottan látható. Két év múlva annyira jutott vele, hogy félig készen magával hozta a képet Szegedre,, melyet a múzeum felsővilágítású kupolacsarnokában, 1902 tavaszán fejezett be. Sokat vajúdva, nehezen haladva dolgozott rajta. Alkotását elégedetlenül többször átfestette. De művészi küzdelme nem volt hiábavaló,, mert nagyhatású festménye, a helyi és a környékbeli közönségnek rendkívül tetszett. A szegedi múzeumban elhelyezett egész falat beborító képéhez, hosszú évekig kegyelettel zarándokoltak az emberek. De nemcsak a mű, hanem a művész is — aki életében többször látogatott el Szegedre — nagyon népszerű és megbecsült volt a tiszaparti városban. A Dugonics Társaság 1909 márciusán, a szegedi árvíz harmincadik évfordulója alkalmából, üdvözlő táviratot küldött neki Jászapátiba, és az egyik helyi lap így írt róla: »... hatalmas árvízképe révén jogosan nevezhetjük szegedi festőnek Vágó Pált, az ecset országos hírű mesterét.« 64 Szegeden a művészek közül Nyilasy Sándorral kötött meleg barátságot, mely a hat évvel előbb elhunyt Vágó sírbaköltözéséig megszakítatlan volt. 61 Irodalom: SzH 1881. 199. és 201. sz.; Reizner J.: i. m. 407.; ÉML 1935. II. 294. 62 Irodalom: SzH 1894. 304. sz.; 1896. 297. és 307. sz.; 1897. 300. sz.; 1898. 158. sz.; 1899. 30., 75., 80., 110., 121., és 265. sz.; SzN 1899. 296. sz.; SzH 1900. 207., 211, és 298, sz,; 1901, 255,, 274., 278. és 283. sz.; SzN 1901. 294., 297. és 299. sz.; 1902. 95., 97., 112., 113., 115. és 118. sz.; Sz H 1902. 64., 71., 99., 102., 103., 107., 109., 111., 112, és 113, sz.; 1903. 26., 57., 68., 154., 156., 254., 279. és 280. sz,; Művészet, 1911. 239—242.; Dm 198. 237. és 244. sz.; Magyar Művészet, 1928. 596.; ÉML 1935. II. 562—563. 63 Cserzy Mihály: Mikor a nagy árvíz volt... SzH 1902. 71. sz.; Móra Ferenc:. Mikszáth az árvíziképen. M. F.: Szegedi tulipántos láda, Bp. 1936. 114. 64 SzH 1905. 129. sz. 194
