A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

tett) nőábrázolásán kívül, néhány szegedi polgár, a század közepén készült Szeless József, Korda János, Kováts István és felesége (1868), valamint Zsótér János és neje arcmásait ismerjük. A helyi felsővárosi templomban egy oltárképe látható. Rákosi (Krebsz) és Joó Ferenc kortársa, a pesti születésű Landau Alajos (1834—1884)

40 atyjánál, Landau Lénárt festőnél és a bécsi akadémián tanult. Szegedre a múlt század közepén (1859) került és itt tizenkét éven át, 1872-ig a helyi főreáliskola rajztanáraként működött, ahol szabadkézi rajzon kívül szépírást is tanított. 1871-ben 600 forintos államköltségen külföldre utazott, a német rajztanodák tanulmányozására. Családjának tagjain (»Landau Jolán-« és »Landau Lajos« arcképe, 1882) kívül, figurális- és tájképeket (»Sziesztázó kövér úr«, 1860; »Szerecsen táncosnő«, 1880; »Sivatagi csendélet«, 1883) festett, s műveivel többször szerepelt a Pesti Múegyletben. Rajzpedagógiai cikkei, az 1871—72-es főreáliskolai értesítőben és önálló kiadásban: »A díszítményi rajz elemei« (Szeged, 1869) és »Arányok szerinti rajzolás; módszeres rajziskola« (Bp. 1882) címen jelentek meg. 1862-től kezdve fényképészettel is foglalkozott és Szegeden felkapott műterme volt. Az itt megfordult vándorfestők közül csak Csülagi Lajos (1829—1903)

41 szegedi működéséről van biztos tudomásunk. Csillagi két alkalommal járt a tiszaparti városban. 1863-ban özv. Eisenstädter Ignácné szüleit festette le. Majd hét évvel később, 1870-ben Lőw Lipót szegedi főrabbi portréját készítette el. A család tulajdonában lévő eredeti képről Rákosi (Krebsz) készített másolatot, mely a helyi zsidó hitközség nagytermébe került. A szegedi akadémisták közül, a kiváló portréfestő, de néprajzi- és egyházi témákat egyaránt kedvelő, id. Vastagh György (1834—1922)

42 a legjelentékenyebb. Vastagh 1849-ben Szegedről megszökve, szinte gyermekként állt be katonának, hogy a 16. honvéd vadász-zászlóaljnál hazája szabadságáért küzdjön. Temesvárnál azonban orosz fogságba került, ahonnan a betegeskedő fiút hazaengedték. Diákéveit a szegedi piaristáknál folytatta tovább, ahol egy Stech nevű rajztanár és később az itt bujdosó német Gerstenberg festő vezette be a művészetbe. Középiskolái végeztével, némi pénzt összegyűjtve vágott neki Bécsnek, hogy az akadémián magasabb képzésben részesülhessen. Életének ezután jelentősebb állomásai: Bécs, Kolozsvár és Budapest voltak, s a magyar fővárosban 1876-ban végleg letelepedett. »... Fiatal korában nagy kedvvel tanulmányozta a hazai népéletet, a különféle néptípusokat és viseleteket. Különösen a cigány életet, Erdélyben és az Alföldön. Ennek eredményei azok a gyönyörű, a maguk nemében páratlan genre-képei (többnyire erdélyi oláhcigány típusok), amiket az ötvenes évek végén és a hatvanas években festett. Ezek a képei európai hírnevet szereztek 40 Irodalom: SzH 1859 69. sz.; 1862. 82. sz.; 1863. 48. és 55. sz.; 1864. 71. sz.; 1865. 92. sz.; 1869. 84. sz.; 1870. 136. sz.; 1871 52. és 118. sz.; 1875. 65: sz:; A szegedi főreáliskola értesítvénye az 1894—95. tanévről. Szeged, 1895. 154.; ÉML 1935. II. 9. 41 Irodalom: Lőw Imánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók. Szeged, 1885. 248—249.; Szendrei—Szentiványi: Magyar Képzőművészet lexikona, Bp. 1915. I. j 329 330 • ÉML 1935 I 218 42 Irodalom: SzH 1874. 119. sz.; 1875. 54. sz.; 1877. 141. sz.; 1880. 121. sz.; 1899, 238,, 283., 284. és 286. sz.; 199. 49., 53., 55. és 203. sz.; Sz N 1900. 51., 53, és 214, sz, Reizner J.: i. m. 407.; Dr. Domonkos László: Magyar művészek műkiállítása. DM. 1913. 55. sz.; SzN 1914. 86. sz.; Dr. Némedy Gyula: Szeged képzőművészete. Csongrád vármegye, Bp. 1931. III. Szeged. 84—91.; ÉML 1935. II. 576.; Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben 1867—1896. Bp. 1951. 72.; Bálint S.: i. m. 276. 190