A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

†Jáki Gyula: Szeged a tüdőbajosok egykori téli gyógyhelye

ségügyileg kedvezőtlen állapoton javítani. Későbbi közleményei már mind szülészeti vonatkozásúak. Az Orvosi Hetilap 1866. évi 31. számában még Szegedről közli »a műleges szülésnek egy sikerrel véghezvitt eseté«-t. 1867 januárjában az Orvosi Hetilap hírül adja, hogy Budapestre költözött: »Dr. Altstädter Mór,, kit lapunk olvasói ismernek, állandó lakhelyét Szegedről Pestre tette át, hol — mint értesülünk —, szülészetet szándékozik kiválóan művelni.« A Budapesti Kir. Orvosegylet közgyűlése októberben rendes tagnak választotta meg. Az év októberében »a női magtalanság okairól és orvoslásáról« megjelent cikkét már mint »gyakorló női orvos Pesten« írja. Ugyanaz év novemberében az Orvosegyletben nőgyógyászati vizsgálóasztalt mutat be. Ezt még Szegeden készíttette el. 1870-ben a »tejrekedés következtében támadó emlőlob megelőzéséről«, 1871» ben a »teljes hószámhiány«-ról jelent meg a Hetilapban közleménye. 1871-ben a budai Erzsébet-fürdő orvosává választották meg. (Orvosi Hetilap 1871. április 30, 296. 1.) Nemsokára, az év július 26-án, a haláláról szóló híradást találjuk az Orvosi Hetilapban. »Altstädter Mór tr. élte 46. évében meghalt. Elhunyt ügyfelünket, ki gyakorlatát tudományos vizsgálatokra lelkiösmeretesen felhasználta, lapunk olvasói megjelent értekezéseiből ismerik. Magaviseletében mindenkor higgadt, a betegei körül pedig fáradhatatlan buzgóságú volt.« A Szegedi Híradó is megemlékezik haláláról: »... a napokban hunyt el Pesten dr. Altstädter Mór gyakorló orvos, ki hosszabb ideig lakott városunkban s néhány év előtt költözött a fővárosba.« (XIII. évf. júl. 16.) Altstädter Mór főműve, amelyben Szegedet a mellbajosoknak, vagyis a tüdőgümőkórosoknak téli tartózkodási helyül ajánlja, német nyelven jelent meg. Azt akarta ezzel elérni, hogy ne csak a imagyar közönség, hanem az egész osztrák birodalom és Németország is tudomást szerezzen ajánlatáról. (L. munkája 75. lapját.) Más ok is szerepet játszhatott azonban. Német világ volt akkor Szegeden, helyesebben a kormányzat, a hivatalos város németesíteni akart. Német cégéreket zörgetett Szeged utcáin is a szél. A Szegedi Híradó írja, 1859 tavaszutóján, hogy az új indóházra »Bahnhof« felírást tettek, pedig a város 63 000 lakójának tizedrésze sem ért németül. És csak 1860 nyárutóján ad hírt a lap arról, hogy »Szeged utcái új feliratokat nyernek és pedig csak magyar nyelven.« (II. évf. 70. sz.) Altstädter munkáját 90 o. é. krajcárért Lauf fer és Stolp pesti könyvesboltja árulta és az Orvosi Hetilapban a következőképpen hirdette. »Ajánljuk e kis munkát figyelmes olvasásra annálinkább, hogy minél több hazai orvos belőle maga meggyőződhessék arról: hogy Szeged mint valóban kedvező és Velenczével legalább egyaránt jóltevo téli tartózkodási hely gümőkórosokra nézve, fi~ gyelmöket és ajánlatukat méltány igénybe veheti.« Természetesen Szegeden is felfigyeltek a munkára. A következő év, 1860 decemberében a Szegedi Híradó 98. számában a következőket írja: »Mégis igaza lehet városunk egyik orvosának Altstädter Mór úrnak, ki a szegedi éghajlatot párhuzamba állította a velenceivel; legalább a legközelebbi múlt szép napok emellett tesznek tanúságot, sőt sokan állítják, hogy az idén sokkal zordonabb az idő Olaszországban, mint Szeged vidékén.« A munkát Poor dr. megjelenése után nemsokára részletesen ismertette az Orvosi Hetilap Honi Könyvészet rovatában és írása végén azt mondja: »Szerzőnek köszönettel tartozunk jó szándékáért. Ha nekünk jelenleg utazni kész gümőkórosunk volna, azt legelőször nem Velenczével, hanem .. . Szegeddel kí~ n álnok meg ...« 172