A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Banner János: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek?
jük meg, amelyeket csak a Makó-vöröskereszti 40 együttes alapján lehetett felismerni, de akkor több új alakkal gazdagították ismereteinket. Arra azonban még így sem voltak alkalmasak, hogy magát a kultúrát alföldi összefüggéseiben megismerhessük. Bronzkori kutatásainkra nem érdemes sok szót fecsérelni. A batidai, 50 több rétegűnek Ígérkező telep ásatását — anyagi erőnket meghaladó földmunkáról lévén szó — abba kellett hagynunk, mert ez egyszer nem kizárólag a tudomány, hanem a másoktól rosszul értelmezett múzeumi (anyaggyűjtő) célt. kellett figyelembe vennünk. Pedig itt, aránylag közel a szőregi, klárafalvi, deszki és ószentiváni temetőkhöz, valóban szükséges lett volna, s még ma is szükséges lenne rétegekben sorakozva látni a gazdag sírok leletanyagának változatos, gazdag formakészletét. 51 A kisebb hiteles leletek azt mutatják, hogy a terület bronzkora ugyanazt az anyagot mondhatja sajátjának,- mint a Marosmente. Helyi eltérés természetesen elképzelhető, mint azt a hunyadihalmi 52 egészen korai bronzkori anyag mutatja. A koravaskor nagyobb települése bontakozott ki a Szakáiháton 53 és a veleközvetlenül szomszédos Solt-Palé 54 területén. Fontosabb azonban ennél a szkita emlékanyag előfordulása egy részt a Fehértó 55 mellett — ahol egyébként bronz raktárlelet is előkerült 56 — másrészt Kishomokon, 57 ahol szkita temetőt, hitelesített az ásatás. Ez az emlékanyag — feldolgozása közben — a figyelmet az Alföldnek a Körös vidékétől délre eső szakaszára irányította s kiindulópontja volt egyebek közt a Szentes környéki gazdag anyag feldolgozásának, 58 majd a vekerzugi 59 újabb nagy jelentőségű, még befejezésre váró ásatásoknak. Itt kell megemlítenünk a már többször hivatkozott Nagytatársánc 60 ásatását, amely alkalommal egy helyen keresztirányban vágtuk át a sáncot. Az;. előkerült szegényes leletanyag arra éppen elég volt, hogy a sánc építésének a korát megállapíthassuk. A sáncot a korai vaskorban, valószínűleg a szkíták , elleni védekezés céljából építették, olyan, akkor élővízre támaszkodó magaslaton, amely az előkerült leletek tanúsága szerint a korai rézkortól — talán kisebb-nagyobb megszakításokkal — lakott volt. A földbe vágó ásó nyomán megszólaltak az emlékek és megcáfolták a nyilvánvalóan mesterségesen is. táplált népi hagyományt. A magyarországi ásatások során, először e munka folyamán dolgoztunk légi felvételek alapján. 49 Banner J., Hódmezővásárhely története a legrégibb időktől a magyar honfoglalásig. 1940 66—67. A makói ásatást Párducz M. vezette. 50 Dolg. 1933—34. 252. Banner J. 51 Alkalmas lenne erre a célra a szőregi, mai napig feltáratlan bronzkori telepis, amely úgy látszik, még a koravas-korban is lakott volt. 52 Dolg. 1935. 153—155. Török Gy. — AÉ. 1941. 20—23. Banner J. 53 Dolg. 1935. 76—88., 1937. 51—62. Banner J. 54 Dolg. 1937. 62—66., 1938. 193—196. Banner J. 55 Dolg. 1943. 195—201. Banner J. 56 AÉ. 1944—45. 29—42. Banner J. 57 Dolg. 1940. 79—94. Párducz M. 58 AÉ. 1944—45. 81—117. Csallány G., Párducz M. 59 AAA. 1952. 143—172., MTAK. 1953. 21—67. stb. Párducz M. 60 Dolg. 1939. 93—114. Banner J. 143:
