A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Banner János: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek?

Aztán nagy hallgatásba merült ez a leletekben annyira gazdag terület vagy talán inkább azok a tollforgató emberek, akik egy-egy adatot bizonyára feljegyezhettek volna. Az akkor még csak kis területen feltört legelőkből kétségtelenül nem egy tárgyat fordított ki a faeke, de azokról senki sem tudott s mint hasznavehetetlen ócskaságok ott pusztultak el, ahol előkerültek. Találóan írja Oláh Imre és Varga Antal »Városunk a múltban jobbágy község lévén, a lakosság zömét képező egyszerű nép körében ki érdeklődött volna az archeológia, a régészeti emlékek, tárgyak iránt? Hiszen elmondhatjuk, hogy e tér nálunk országosan is az újabb időkig, a jelen század második feléig, úgy szólván parlagon hevert.-«

8 Ha mégis megmenekült a lelet a pusztulástól, legjobb esetben hozzáférhetetlen magángyűjteménybe került. Hogy ez valóban így volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor Rómer nagy szervező munkája a kiegyezés után megindult és megmozdultak a legtávolabbi vidékek tanárai, tanítói, orvosai, papjai, Hódmezővásárhelyről leleteket nem jelentettek ugyan, de akadt egy magát szerényen csak neve kezdőbetűivel T. K.-nak aláíró ember, aki Szőnyi Benjámin fennebb idézett helyét az Archaeológiai Értesítőben

9 közölte. Hogy ki volt a szerző, bár kutattam utána, határozottan nem sikerült megtudnom. Valószínűnek látszik, hogy a gimnázium fiatalon meghalt tanára, Tóth Károly lehetett,

10 aki a sárospataki kollégiumból hozhatta magával ilyen irányú érdeklődését. Valószínűleg rövid itteni működése alatt a »Holdmezővásárhely« с lap levelezője is volt s híradásunk szerint sírból származó, valószínűleg népvándorláskori leletek egy részét is ő mentette meg a gimnáziumi gyűjtemény számára, a többit a találók elpusztították. »Ez alkalommal — írja az Ungarischer Lloyd — e levelező figyelmeztet, mi szerint a város tanyáinak szántóföldjein, melyek csak egy pár évtized óta műveltetnek^ gyakran találnak régészeti tárgyakat. E tárgyakat azonban a nép, a fennebb érintett okoknál fogva rendesen öszszerombolja, pedig azok a tudományra nézve nagy értékkel bírnak.«

11 Azt sem sikerült megállapítani, hogy az 1876. évi kongresszus kiállítására készült régészeti összefoglaló térképre kinek a közlése alapján került a hódmezővásárhelyi Nagytatársánc, illetőleg a szőlősi sáncok. Honnan ismerte Römer,

12 hiszen a vele jól-rosszul foglalkozó irodalom csak a millenáris monográfiák megjelenése idején,, a 90-es évek legelején jelentek meg.

13 Minthogy abban az időben, sőt jóval később is a város határához tartozott, valószínűnek látszik, hogy Kovách Albert csépai postamesternek Csongrád vármegyéről készült térképéről vehette.

14 De a gimnázium régiséggyűjteményének is volt kapcsolata a kongresszussal. A régiségtár jeles darabjai — mint ezt Pulszky Ferenc és Rómer Flóris sorai tanúsítják — a kongresszus szerencsés, fényes sikeréhez is -közreműköd8 Futó M., A hód-mező-vásárhelyi államilag segélyezett ev. ref. főgimnázium története (továbbiakban Futó). 1897. 392. 9 L. 2. jzt. 10 Futó 157. 11 AÉ. 1873. VII. 264. 12 Rómer F., Résultats généraux du mouvement archéologique en Hongrie. 1878. Magyarország őstörténelmi térképe. 13 Karácsonyi J., Békésvármegye története. 1896. II. 267. — Borovszky S., Csanádvármegye története 1715-ig. 1897. II. 195. 14 Rómer i. m. 3. 134